Nézz szembe magaddal,
mi az, ami ide vezetett téged..
Mi az, amin keresztül mentél
érettséged értékéért,
s így nézd a megtett utad..
Régi emlékek,
a Te nézőpontodból emlékezve a múltra,
ami csak benned igaz..
Hisz mindenki aki emlékként
emlékben játszott veled,
benned írta át veled múltadat..
S a Te nézőpontod mindaz
mit megéltél és átéltél,
általuk is..
Megmaradva mint a saját sorsod
és valóságod alakítója,
s felszabadítója..
Kérdések amiket nem teszel fel,
mert félsz..
Félsz szembe nézni önmagaddal..
Pedig sorsod alakulása nem máson,
hanem csak magadon múlik,
hogy tudd és értsd..
Mi érzésként érzéseidben nyugszik,
most ébredésed várja..
Szív nélkül nem lehetsz teljes
a hétköznapok taposómalmában..
Süt a nap, kék az ég,
mégsem látod,
borúd befedi a valóságod..
A lehetségest,
ahova csak be kellene lépned,
ha szívben és hitben
önállóan is elkezdenéd élni
az életedet..
Valamikor elengedted a saját kezed
és helyette másokét fogtad..
Emeltél, megtartottál,
kiegyeztél..
Eltávolodtál önmagadtól,
elfáradtál..
Az első lépés hogy ismerd be,
elfáradtál hiábavaló vállalásaid alatt
és nincs aki megtartson téged…
Ezekkel a vállalásokkal
engeded el igazi önmagad..
Térj vissza,
önmagadban söpörd félre
a borút adó felhőket..
S indulj el önmagadért
azon a különleges úton,
ami csak rád vár..
S van támasz,
még ha egyedül is mész..
Használd a hangot(d),
használd a szíved..
S ragyogj be mindent,
amivel utad során kapcsolatba lépsz..
Hagyd hogy vezessen önmagad,
hagyd hogy vezesselek..
