A szerelem maga a felemelő s megemelő, végtelen létezés tüze…

A szerelem hullám hosszán szárnyalva,
szíved szivárványában haladva…
Szívek, szívedben eggyé válva,
s egyként dobogva…
Mi is a szerelem,
Önmagadban megélve ezt az érzést….?
Nem emberi minőségben,
fénykapuid nyitó energiájában..?
S magad mögött hagyva
az emberi utad duális érzéseit.. ?
A szerelem maga
a felemelő s megemelő,
végtelen létezés tüze…
S lángjában égő lelked,
s fényéből születő Jelened..
Jelenedben áradó végtelen fényként,
fényedben születő tiszta érzés minőség..
Minőségedben a létezésed…
Az a rezgés, mi minden kaput kinyit..
S merre a valóságok benned össze érnek,
egy érzésben, a szerelemben…
A szerelem minőségében alkotó
s teremtő tüzed..
Szenvedélyből születő valóságokban
teremtve meg mindent,
mi szerelmedből
s szerelemből születik Veled…