El tudom fogadni,
hogy nem vagyok tökéletes…
Mégis minden,
úgy ahogy van – tökéletes…
Ettől vagyok egyedi,
megismételhetetlen…
Ettől a tökéletlenségtől tökéletes…
El tudom fogadni hogy hibázom…
Mert tudom,
hogy mindez a segítségemre volt
és felhívta a figyelmemet önmagamra…
Nincs hiba – csak tanulandó..
Amire szükségem volt
hogy felismerjem a teljességemet,
aminek ez is a része…
Az elfogadásban teremtem az egyensúlyt,
s az egyensúlyban hullámzok mindennel..
Szeretettel V. Gábornak…