Drága Gyermek!
Mit is mondhatnék,
hiszen magadban
már mindent tudsz – és érzed…
Csak tedd –
és hallgass mindig a szívedre..
Az az út mit eddig bejártál,
pont erről szólt,
hogy megerősödj önmagadban, önmagadtól…
Minden ami üresnek tűnik
betölthető,
s számodra már szabad…
Csak merj váltani
és változtass rajta…
Az emberi világ értékeiben
ne keresd azt amire vágysz…
Mégis, az emberi világba vetítve,
lásd önmagad értékében
ezt a változást…
Ez maga az a paradox –
ami az éved kihívása…
Az elkövetkező időszak
és a vágyott életed kulcsa..
A kulcsod – hogy hogyan
és honnan nézed – azt ami történik…
Az Én nézőpontjából, szerep nélkül,
szíved szavát és érzését követve..
Hűen önmagadhoz,
vagy a szereplőjéből, a szerepben..
Az Én nézőpontjából
minden magától megoldódik…
A ráció ellenére is,
a szereplőjéből
továbbra is oldogathatsz…
Tedd fel magadban mindig a kérdést:
– Ki vagyok Én,
és mivé akarok válni?…
Kiben – és miben bízhatok?…
S a válaszod –
önértékben és önerőben
hűen tükrözi majd önmagad…
A világ kiégett…
A világod most épül..
Ne ebből építsd…
Magadból építsd a szépséget,
erős falakat húzva..
Ami számodra
mégis átjárható és szabad…
Ezek a falak új világod határai,
mégis határtalanul teremthetsz benne..
S az életed kulcsa – a Te kezedben..
Az életed kulcsát tartod a kezedben,
s a nézőpontod lesz az
ami építi teremtésed..
Építhetsz és rombolhatsz
szabadon, ahogy döntesz…
A tanító és a tanuló összeért benned..
Szeretettel Beusnak…
*