A tér – idő nélkül,
ez egy lehetőség most nektek..
Miben az idő lehetséges fonala
most elszakadva,
és a végtelen irányába tolódva …
Az események tükre és felfestése,
a múlt által megélt
párhuzamosan futtatott életeid….
S valóságod tükröződése által,
a valódi korod s függvénye
a tágulásod mindezzel..
A tényezők általi fordulat,
s körben rezgő tapasztalati kódotokba
rejtve esszenciád,
s magad az idő ösvényein ..
Felelősséged az idő ösvényein elsiklott,
s a Mostban összeért hatásod által..
A valódi, mag által kijelölt feladatod,
a megvalósulás és teremtésed
hullámán…
Lovagold most, az idő nélkül magad
a valódi Jövőből..
A jövőért a feladatod
s utad, kijelölve vártad..
Várta hogy hasson…
S a nép szomjazó tudása
általad kimosódjon…
Mert minden
mi e korban kijelölve várt,
utadon a sorsot várta már..
Hogy népe s része,
egészben érje…
S tudati egységben, örökké,
végtelen időnélküliségében..
Átjárva időt, barlangját legott,
halld mit súgunk, s légy ott…
A Jövőd tükrében a Most hatalma..
A tükör által,
a Most hatalmas
ereje által utad kifut,
s a futó által időd kiszorul..
Érzés által a fordulat,
s tudat által a hatalmad…
Emberi világ küszöb
felolvad már…
S mi rég tükrözött,
realitásod már messze száll…
Oda hová röpíted
nincs több árny..
Béklyó lehull s nincs kötés..
A szemedbe az érzés, mi beköltözik,
s a valódi, mi általad emelkedik…
Folyó s folyam, mi utadon röpített..
Most, a Jövőd tükrében lásd magad,
magod mit elvetettél
most kikelt a rózsa,
mi szíved helyén a kereszt csúcsa…
Annak, mi téged már tükröz,
s útja annak, ki már csak üldöz..
Valódiságod, Lényed,
ki köszönt most…
Összekapcsolt szálak
s kapcsolódó utak…
Hatások és érzések,
a Te utad kijelölve …
Szerepek, s általad a szeretet,
mely képességed által
az eredő tudással beépülhet..
S a hatásoddal válthat..
