Vannak képek,
mik nem mondanak semmit…
S vannak érzések,
mik elárulnak mindent…
Szereplőként és szerepedben
csak képeket látsz – s vetítesz…
S vetíthetsz, ha az értelmed szól neked…
S most Jövőd,
s múltban szóló hanggal az emlék
mi érzésként benned megszólal…
Ha meglátod magadban világod részeit,
megfejtheted s felfejtheted
múltad emlék érzéseit….
S kép nélkül,
érzésként emlék nélkül Jövőd – egységed…
A Te érzéseiddel válnak Ők élővé…
S Te, általuk élve
a szerep illúziójában,
s szerepek nélkül válsz érzővé…
Hány búcsú és hány találkozás,
mi emlék és érzés…
S veled s benned jár utat mutatva..
S úton járóként most általad,
hatalmuk hatalmadban él…
S szeretetük benned az áram
s az áramlás s maga a Lét,
s örök emlék s érzés egybe olvadva..
Felszabadulva az úton
a szerepekből kiszabadulva,
maga a Létezés emberként..
S most Isteni létbe emelve
téged múltad…