Advent első vasárnapjának üzenete,
KEGYELEMBEN ÉLNI…
Kegyelem,
emberi világotokban
mindig ítélet által
és ítéletből születő…
Megtudnád e érezni ítéleted,
s ítélet mentesen lényegét?!…
Most, hogy a kegyelem áramába érkeztél,
hol már minden fényben
és fény által él…
Kegyelem a világért – önmagadért…
Azért, aki s ami által
megtanulhattad mindazt,
amivé lehettél a kegyelem által
oldódásodban s utadban…
A szentséget a Fényt magadban
s néped által megérezhetted..
S a feloldódását
a feloldozásban a kegyelemben…
Utadnak e szakaszában
csak rajtad múlik,
mely hatásban élsz tovább…
A Te döntésed emberként
Isteni érzésed, Isteni kegyelmed…
Isteni kegyelemben
nincs ítélet…
Gondolat nélkül születő
s csak benned élhető…
S önmagában a szabadság
és a szeretet árama,
szivárványként emelve szívedbe,
a kegyelem állapotába…
Csak kegyelmed által születik
világod kegyelme,
s önmagában születik feloldozás…
A kegyelem – az az állapota létednek,
hol a forrás és az útban járó lélek
találkozik lényegében elfogadásával…
A szabadságban feloldva
emlékeid és történeted súlyát,
már csupaszon, önmagát vállalva
a kegyelemben..
A kegyelem benned születik…
Ő az ki megszüli
igaz önvalód szülő anyaként…
S Te, gyermekként indulhatsz ismerős
mégis ismeretlen világodban tovább
a fénnyel..
A fényeddel lángra gyújtva világod,
s lángot gyújtva világokba..
Bevilágítva
hited fényében a múltat…
S utad jóvá íródott fényében,
megláthatod valódi létezésed értelmét…
Kegyelem benned és kegyelem belőled mindaz
mit elfelejtettél s most már emlékezhetsz,
nem emlékként, fényként megfogva emlékét..
S érzését tudva, új világod tükreként..
Benned megmozdulva
kegyelmedben, önmagad erényében,
egységében tükrözve a Fényt….
A kegyelmi állapota
s a kegyelem pontja benned az,
mikor elengeded dualitásod kényszerét…
A dualitásod gondolatait,
mely mindig meghatározta
érzéseid folyását…
S benned ítélet mentesen a kegyelem,
s szavak és gondolat nélkül
a kegyelem eszméje,
mely a szabadság feloldozásában
minden létező értéked…
S értékként – magad a Fény…
A kegyelem,
mit emberként nem adhatsz
s nem kaphatsz,
csak benne s általa áramolhatsz…
Szentségében emelve,
múltad emlékében Önmagad feloldozva…
Letisztultan, kegyelemben minden létezővel….
Sötét s fehér részeiddel
megtapasztalva a különbségek útját..
Emberként,
evolúciód útja által
a Fény forradalmába érve,
mi benned zajlik most..
A kegyelembe érve evolúciódba,
nem tagadva s nem ítélve gondolatként..
Amikor az ok és az okozó már összeér,
a történeten túli létezésben…
A kegyelem szeretetében
feloldva Önmagában mindezt,
nem akarva más lenni, csak Önmaga…
Kegyelemben,
a mindennek az értékével
a mindenség értelmével,
szívében őrizve
s felgyúlva a kegyelem fényében…
Határok nélkül a határtalanságában,
a kegyelem fényében emberként..
S mégis lelkében,
örök emlékeiben békében kegyelmével..
Kegyelemben felismerve életed értelmét,
lebontva róla a korok által ráruházott
emberi álszentségét…
A kegyelem maga a beteljesülés..
Amikor a múlt – jelen – jövő összeér
az Isteni fénybe..
Megélve létezésedben mindent,
mi valaha voltál – vagy s leszel…
Megosztva magad
s most egybeérve kegyelemben,
a valódi lét érzésben lényeged
s különbségében Önvalód…
