Álmodod az életet s az életed álmában szereplőid – benned élő érzéseid…

Emlékek…
és emlékezetedben a régi emlékekben élve a múlt,
s a felejtésen túli érzésben létezve
érzéseidben az érték …
S az emberséged szépsége – minden mi Te voltál
s benned maradandó s örök ifjúság,
s a múlt képeiben egyé válva
emberi értékedben a barátság…
S az emlék szépsége emberi utadon
s útként a szívedben – érzelmeid rózsája,
virágod benned kinyílt tartalomként…
Múltban jövőd képében a fényed
valaha volt érzések tükreként
tükrében nézve önmagad képét,
álmodod az életet s az életed álmában
szereplőid benned élő érzéseid…
S maga a színdarabodban élet utad
alakításként s szerepben,
szereplőként átalakuló múltban – a jövő értékében
jóváíródott képek diájában vetített emlék
emlékben megírva…