Szívben éledő tavasz s nyár – s benned élő tükörként szív dobbanásban a nyár színeiben a vágy – mi két embert összehozva valódi már…

Szívben éledő tavasz s nyár
s benned élő tükörként szív dobbanásban
a nyár színeiben a vágy,
mi két embert összehozva valódi már…
A szívben két arc mi egybeér
és egymás szemében tükörként látja önmagát,
veled múltból jelenben jövővé válva a vágy
s múltad tükrében az az arc s kép
mivé vált szívedben a napsugár…
Nyomasztó évek s múló idő
tér nélkül benned létező..
S értékedben kísér már szíved tavaszában a vágy
mi emberi világodtól távol szerep nélkül vár,
s a tova tűnő pillanatokban egy állandó világ
s kép – mi érzésed…
Szívben élni vágyaid szerint – szívből jövő érzésként
s egoban szerepként – szereplőd érzésében…
Emberi világodtól távol belső szentélyedben a tűz
mit Te gyújtottál hogy emlékezz
s értékedre ébredj….
Mozaikban kapcsolódva a végtelenhez
egy végtelen emlékezetben,
érzéseid végtelenségében
a pillanatok tükreként a Mostban…
A Jelen létben minden ugyan az s mégis más
mert már szíved útján járod be
múltad tavaszában a nyárt,
s a nyárból az őszbe tévedve
örökös napsütésbe élve életed alkonyát….
Születésben s elmúlásban
örökös körforgásban az élet..
A vágy – mi hajtja lelked motorját
nem tudva hogy honnan hová indultál,
szerepek által megtapasztalva magad
s szereplőid érzéseiben megtapasztalva vágyadat
az érzést – miért érdemes megszületned…
S érdemességed érdeme – vágyad maga
s magad az idő tükröződésében…

Avatar

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük