Valaha a Forrásból kipattanó szikra, energiaforráspont voltál – majd elindultál utadon…

Valaha a Forrásból kipattanó szikra,
energiaforráspont voltál,
majd elindultál utadon..
Osztódásodban az eredeti maradtál,
mégis minden részed
önállóan megtapasztalhatta
a szabad akarat és a döntés
energiájának megvalósító erejét..
Utad szerteágazott,
s elindultál végtelen irányodban
megtapasztalni a létezést..
Különböző szinteken
elérve a minden tudását…
Emberként,
az érzések birodalmában járva..
Önértékként, érzéseid által,
a Lét végtelenségében megállva most,
a kényszer szerep által
megtagadva tudásod
és magadhoz véve érzésed…
Valódi önvalód magjában szikráddal
és Földi világban
a Lét nemességében áramolva..
Léted hullámában a Te energiáddal,
s folyamatos hullámzásodban
az időt áttörve..
S idő hullámában járva,
emlékmásként élve
valóságodat járva…
Forrásodhoz visszatérve
a részek valóságával,
s szikraként élve Léted csodájával…
Emlékezz – emlékezz erre a pontra,
hisz ebben a pontban törik az idő
s Jelenbe ér a végtelen létezés..
S tudatoddal átértékelődik a múlt,
s már nem emlék, csak Te magad, a Lét…
Minden benned és körülötted – Te Vagy..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük