Minden mire vágysz, teljesül,
ha belátsz – és belelátsz önmagadba…
S önmagadat kézenfogva
születik meg a kapcsolat mire vágysz,
s kint tükröződik formaként a világ..
Mi érzéseidben a kapcsolatod
s miből kirekesztetted önmagad…
Szeretetre, szerelemre vágyva,
s önmagadat kizárva
építetted azt, mi romba dőlt,
hisz, alapod nélkül nincs jövendő csak múlt,
s a hiány – mi megtanított erre…
Most, szíveddel építsd fel
oltárként a szerelmet…
Szívedből elfogadásban önmagad,
mi képes kiváltani jó sorsodat…
S a múlt, mi benned jövővé válik,
színed képében formálódik…
Az anya, a nő, a szerető
minden egy minőségben..
Benned értékelődött értéke
az illúzióidat elengedve,
a Hold minősége…
Fogadj be mindent
s majd újjászületik belőled,
s ha életet adtál neki
hagyd, hogy szabadon éljen…
Szeretettel Csillának…
