Megélt korok harcai dúlnak benned…
Igazság és igazságtalanság,
s neked ez mit jelent most…
A tapasztalás szűrőjén keresztül
valóban mi az, ami ide elvezetett,
hogy most az új korban
végre értsd a tanítását…
A jó barátnak a szereplőknek
és Önmagadnak,
aki a próba által megfejlődte
és megértette az érzést
és az igazságot és a különbséget….
Szíved, mi sok súlyos csapást már túl élt,
s most az örömöt fogadja,
legyen kegyes…
Kegyelemmel és oltalommal
hozzá segíthet az úthoz…
S félelmed bélyege felolvadhat végre
az idő tükrében…
S szereped elengedve
letisztultan láthatod,
A Te meséd, s álmod, s a valóságod,
minden, mi ide vezetett, ugyanaz,
a Teremtő s teremtésed, s Önmagad…
Hisz magadnak adtad, mindig a feladatot..
Önmagad döntöttél
a jó és rossz sors között..
Melyiket választod ?!
létedtől kijár…
S a döntésed, most is a tied…
Engedd – s érezd…
S hagyd, hogy elmenjen vele a gyász,
s bejöjjön a kegyelem helyette…
S ha megérted a kegyelem fontos eszméjét,
utad az oltalmon át, a jó létbe vezényel..
Senki nem vezethet oda,
csak általad az út…
S ki voltál,
már csak a múlt…
Maradj békében sorsod szereplőivel,
s ha felismered őket, köszönj el szépen…
Kérésed, kérdésed…
S vár még rád szebb jövő,
a tegnap után…
Éld..
A múltad nem játszik,
helyette a jövő aki diktálja az életed…
S valódiságodat köszöntsd,
haladj s ne téveszd..
A múltad az utad volt,
de már nem részed…
Szeresd magad,
s mindazt, ki lettél e végett…
Szóltunk Szeretünk – A JELENLÉT
