Utad jelenlegi szakaszának a végéhez értél
a fejlődésed lényegi részében,
a felvett – de nem rólad szóló
dokumentum által kivizsgált részben…
A szíved örömödben…
Mit keresel benned zajló és a hétköznapi életben
megmutatkozó irány által közvetített…
Gyanúd, miáltal még nem
a képességednek megfelelően teszed,
az általad ismert, életben megmutatkozó,
forrásodból tükröződő képben, mit a szíved választott…
Még mindig megerősítésre vársz,
és nem indulsz el önállóan az életbe…
Pedig az élet – s az életed
bőkezűen szórja mind azt,
mit hitedben s hitből felépítve
elfogadni tudsz…
A veszteség érzése mire gondolsz,
egy általad már jól begyakorolt szerep,
mi az akadályod…
S gátad – mi az erőd,
ha valóban hitedben felépíted
a spontán megengedését mindennek,
mi megjelenik most ha tovább haladsz…
Szíved szavával fényed
mit magadban elnyomtál,
újra éghet most…
Minden és mindenki benned létező…
Sikered mire úgy vársz illúzió,
hisz a motiváció az életed, rólad szóló örömöd,
minek kergetésében elakadtál a valódi cél előtt…
A félelmeid, a bizonyítási kényszer,
megrekesztve téged, személyiséged börtönébe zárva,
emberi oldal öröm nélkül,
a sors játéka, szerepbe zárva téged…
Nincs aki kiszabadítson míg mérlegelsz,
hasonlítasz megítéled magad,
ez az álom véget ért már..
Valóságban éled, magad a kép,
mit keresel, még csak az álmod…
A valóság, miben most élsz – általad az átok,
miből csak úgy szabadulhatsz, ha hagyod,
hogy sorsod által, a múltad megmutatkozhasson…
Ismerj meg minden eltemetett részed,
hisz nélkülük, nem élheted teljességed,
általuk érsz majd révbe…
Meglátod, ha ott tartasz,
mind kiállunk a sorból hogy segítsünk…
Életed sorsod célod az úton – JELENLÉT…