Az idő nélküli jövő,
s a tükör másik oldalán várakozó lét…
Jelenlétben,
érző képleteid által
egybe érve s várva rád…
Mi az, mi marasztal ..?
S téted, még miben éled.?
S mi az, mi már nem hiányod,
mert benned Egyként éled…
Dimenziók lovagjaként utadat jártad,
most hírnökként a Földön vár
mi korlátja e világnak…
S majd ha túl haladsz a földi síkon
éteri részbe meglátod,
mit gondoltál magadról
csak részlet s érzésed..
Emlékezz utadra,
hogy fel fejlődjön benned mindaz,
mivel időtükörként képed tükrözheti múltad…
Múltaddal Jövő világait külső képbe,
s vetítő szíveddel…