Megvilágosodás – s kontrollod
mi már nem kontrollálható érzés..
Hitben s fényben lévő képed,
s benne létező világodban
érted születik minden…
S már messzi Univerzum
és szív dobbanás most benned..
S benne izzik tudás s idő,
s kép – mi belőled forrás….
S forrásból születő új világ,
teremtő teremtésként…
Istenségként formál szíved,
szívedben Léted e kép…
S benned múlt – jelen – jövő…
Összeér az idő út s táj kép
s múltban a szép remény…
S lángként égő rész,
részbe Te létezvén a rózsa…
Szíved piramisában futva
az idő alagútján,
átérve a Mostba
ahol az idő megszűnik
s a realitásod elveszíti fonalát…
A teljesség érzésében
és a beteljesülés hullámában
ott, hol ítélet már nem döntő bíró,
se rajtad, se máson, se máshol…
Ott, hol szavak helyett
a szeretet áramlik…
S a szeretetben áramolva
színeid Te hozod létre…
Rezgésedben hangként,
s formaként képed belőled áramlik…
Minden kép Te vagy,
s ez a másvilág…
A Te mennyországod tükrében,
forrásodban látva arcod
s valóságod tükrödként..
S tükörképed – belőled pulzáló fényed,
univerzumok szívében nyílik…
Halál s élet körforgását megjárva,
újjászületésed kapujában állva…
Többé már nem egyként,
csak pároddal járva…
Szíved börtönét
félelem nélkül kitárva,
s félelmek nélkül haladva…
Ami múlt, most köszönt téged,
s múltban jövőként ébred benned…
S szerelemmel haladva a forrásba,
szíved börtönét most kitárva
éled újra szerelem benned..
S újjászületett részeiddel
az új jövőd éled..
Fogadd el,
hisz a jövő(d) benned zajlik…
S tőled függ,
mit élsz majd velük..