A félelmek – mik benned születnek
nem léted részei,
hanem a saját valóságod tükör képei…
A szorongás amit valójában magadnak okozol,
s a felismerése mi az út magadhoz…
Ne okolj senkit – magadat sem
az élet minek a része volt
s már nem a Léted…
Valóság s valódiságod átka is
s a kor mi beköszönt mossa ki…
Apály melyben felgyűlik minden
s dagály mit ha hagysz s megérted,
kimossa mind ezt…
S a Lelked szól – érints meg kérlek
a mélységet s a sötétséget
mi ugyan úgy részed…
S fogadd el – mert különben nem tudhatnál,
milyen a kor s az új s az igaziság …
Szóltunk szeretünk – A JELENLÉT….
2011. 09. 13.
