A félelmek – mik benned születnek
nem léted részei,
hanem a saját valóságod tükör képei…
A szorongás, amit valójában magadnak okozol,
s a felismerése mi az út magadhoz…
Ne okolj senkit – magadat sem…
Az élet minek a része volt,
s már nem a Léted…
Valóság s valódiságod átka is,
s a kor mi beköszönt mossa ki…
Apály, melyben felgyűlik minden..
S dagály, mit ha hagysz s megérted,
kimossa mindezt…
S a Lelked szól, érints meg kérlek,
a mélységet s a sötétséget
mi ugyan úgy részed…
S fogadd el
mert különben nem tudhatnál,
milyen a kor s az új s az igaziság …
Szóltunk szeretünk – A JELENLÉT….
2011. 09. 13.