Patak folyik a végtelen létezésben
és érzéseink köveit mossa át ahogy halad…
A patak maga az a szeretet,
mi hosszú ideje Te vagy…
S a megéléseid megkövesedett mintáival
az út,
maga a kő mit Te csiszoltál…
Te vagy ez a patak,
áramlásodban érintve a múlt köveit a tavasz..
S az újjászületésben
a múlt kövei drágakőbe zárva,
most benned s általad a kőbe zárt fény…
Fényben az élő
s életre kelt szívdobbanásban,
s dobbanó áramlásban a szeretet…

Valójában mindig
egy helyben vagy…
A mozgás csak illúzió…
Minden amit összeraksz,
az a Te világod..
Ezért fontos,
hogy jól érezd magad belül…
A magadra erőltetett dolgok
nem mennek…
Az életed a megfelelésről szól..
A zuhanás biztonsága
bizonyosság nélkül…
Bármi lehetséges,
mégis mindegy
a Te szempontodból…
Ha elfáradsz pihenj
és haladj tovább..
Nem fontos a tempó, –
csak az hogy úton légy ..
Élj…

×