Patak folyik a végtelen létezésben
és érzéseink köveit mossa át ahogy halad…
A patak maga az a szeretet
mi hosszú ideje Te vagy,
s a megéléseid megkövesedett mintáival – az út
s maga a kő mit Te csiszoltál…
S Te vagy ez a patak
áramlásodban érintve a múlt köveit a tavasz,
s az újjászületésben a múlt kövei drágakőbe zárva
s most benned s általad a kőbe zárt fény,
fényben az élő s életre kelt szív dobbanásban
s  dobbanó áramlásban – a szeretet…

Lélegezz…
Vegyél levegőt,
és engedj el mindent
mi benned múlt és visszahúz…
Árnyképeidet látva s jövődre vetítve
nincs kiút, s nincs új út….
Hozd meg döntésed,
szívedből szülessen…
Szeretetben íródjon,
szeretetedből épüljön…

×