Patak folyik a végtelen létezésben
és érzéseink köveit mossa át ahogy halad…
A patak maga az a szeretet
mi hosszú ideje Te vagy,
s a megéléseid megkövesedett mintáival – az út
s maga a kő mit Te csiszoltál…
S Te vagy ez a patak
áramlásodban érintve a múlt köveit a tavasz,
s az újjászületésben a múlt kövei drágakőbe zárva
s most benned s általad a kőbe zárt fény,
fényben az élő s életre kelt szív dobbanásban
s  dobbanó áramlásban – a szeretet…