Ítéleteid csapdájában másra mutogatva nincs feloldozás – hisz ítélőd benned él, s az ítélet döntésedben születik…

Valamikor régen,
valamilyen voltál…
Minden ami történt benned szülte újjá
azt a szereplőt, aki ismét játszott..
Önmagához képest, önmagával játszott..
Önmagát játszotta…
Minden szereplőjében önmagát kereste,
s nem találta..
Ott volt mindig önmagának,
önmagában Teljesen..
S ezt a Teljességet
mégis mindig kint kereste…
Megítélte szereplői által önmagát…
Ítéleteiben megszülte játszmáját
és bűnben önmagát..
Szerepben, szereplőként,
mindig önmagát kijátszva,
s értékét nem látva,
hiábavalóságra ítélte teljességét…
S a vágyat,
mi maga a Teljessége elfogadása…
Minek része a múlt a jelen a jövő…
S dualitásában az érzések megélése,
a valódi önértéke…
Ítéleteid csapdájában másra mutogatva
nincs feloldozás..
Hisz ítélőd benned él,
s az ítélet döntésedben születik…
A nagy Egészben
nincs szükség bíróra..
Hisz elfogadásban,
értékítéletben hozod döntéseid…
Szabadságban élsz magadban…
Szabadon, megszabadulva bilincseidtől..
Felszabadítva mindent és mindenkit,
ki benned s belőled született
és él érzéseidben…
Ennek felismerése a változásod útja…
Jóváírása a múltnak..
S mindannak mi a jelenben
egy új értékként felszabadulhat..
S felszabadít téged, aki már tudja..
Elfogadva saját egyedi értékként,
súly nélkül, már csak önmagát látva
az új úton..
Új Énjében hordozva mindazt
mi ide vezette, hogy döntéseiben segítse..
Szívében érezve a helyes irányt…
Felelősséget vállalva a jövőért,
ami ebből az ismeretből
és érzésből születhet…
Ismeretlen ismerősként,
Te magad az utadon..
Kegyelemben a Teljességedben…

Szeretettel Péternek…