Lelked üzen, halld meg szavát – nem hagylak magadra, csak ha Te magadban, magamra hagysz…

Gyermek!
ki most születtél bennem
a forrásból születő érzésként…
Érzésedben járó, emlékként követő,
s múltban járó részként….
S újjászületve az Egészként,
benned, már jövődben s jövőként…
Istenként emberben Lelked üzen,
halld meg szavát…
Nem hagylak magadra!
csak ha Te magadban,
magamra hagysz…
Lét kérdéseidben járva,
a maradandó útkereszteződéseid
és vállalásaid útját bejárva…
Most,
itt létedben megélve ősöd érdekében,
s a jövőd értelmét feltárva…
Mire vársz még,
s benned, már mozduló Jelenlét…
Jelenlétben vártad,
mi mozduló ékkőként
benned élő szépséged…
Szépséged köszönt téged,
az időutazót..
Ki megjárta,
télben s nyárban
őszben s tavaszban magát,
mit időnek hívtok, a változást…
S időben, letűnő korok által,
képben s álomban utazó önmagát…
Felismerve poklát s mennyországát,
földi létben gyökerező valóságát,
valódiságát teremtve…
A szívedben,
s a szívedből születő
valóságokban élve Jövőd tükröződik…
S téged oda kapcsolva lelked,
tükröződik mi útban neked szánt jövőd..
Az az Éned, aki akkor voltál,
viszi sikerre
azt. amit most szeretnél…
Ő tudta, hogy mit szeretne,
s Te tudod már, az értékét is..
Minden mesének van tanulsága…
Talán, ha az élet mesénk történetét,
a hozzánk érkező töltése nélkül
osszuk meg tanulságunkként…
Akkor,
a mi tanulságunk megszülhet
egy új mese tanulságaként,
egy másik tanulságot..
Tét nélkül és ítélet nélkül
minden sikerül…
Mert Te vagy a Jövő, a szerencse,
mi most érzésedben váltja
mi érző részben a realitásod…
Ne keresd a megoldást,
hanem higgyél a megoldásban..
Miben hiszel
és mit teszel érte.?..
Bontsd le magadról az ítéleteidet…
S lásd meg s lásd be
valójában mit jelent neked,
lásd meg valójában a valóságot…
A valóságod belőled tükröződik,
s tükröződő képben a jövő…
S fordulataid hatásával
haladhatsz benne…
S a meghatározásod teremtette
valóságod állapota amiben élsz,
most és mindörökre…
Tükrödben és tükröződve
az elmúló varázs képben
meginduló emlékek,
a letűnő időben…