Benned sötét s fehér Éned, mi kioltva egymást már nem keresnek mást csak téged, s általad fényben létezők benned…

A Bölcs szól benned..
Megfejlődted szíved által,
érzéseiddel, a körben a képességedet…
Most indulj,
s tárd ki szíved által
bölcsességedet és érzésedet…
Érzéseidet, mik veled áramlanak már..
S tudásodat, mi rád várt a kör végén,
a végtelenbe érve az érték..
Értékeid tükre,
jelen s jövőd Fénye..
Fényességed látva jövőd,
képed az új Föld
és érzése léted..
S képben életed,
értékeddel idézve emléked
bölcsességed tükrében..
Lidérccel s múlttal futva
részed egybeérve,
téted érzéssel…
Nézz szembe magaddal,
a jó és rossz csatázik benned..
Felismerésében és az elfogadásában
tovább léphetsz,
hisz részeid már egyensúlyban
és igazságban járnak előtted..
Tisztító tüzed fényében
bevilágítja fényed,
mi utadon tolva magad előtt járva,
az úton s úttalanságban látva
a képed és emléked tükre…
S tükrében meglátva magad,
ki utadon fényben
s tükrödben nézve gondolatod..
Mi kivetülve,
félelmeid rabjaként
tart téged fogva…
Felmentésben kegyelmed
s kegyelmedben oltalmad,
fentről nézd magad..
Kívülről figyelve
az embert s a néped,
ki útján járva,
utad nélkül már félelmeid része..
Az a részed,
mely félelemben élve
sötétségben kereste fényed..
S igazságával összeérve,
benned értéked…
S értékkel élve
benned sötét s fehér Éned..
Mi kioltva egymást,
már nem keresnek mást csak téged,
s általad fényben létezők benned…