Benned sötét s fehér Éned mi kioltva egymást már nem keresnek mást csak téged s általad fényben létezők benned…

A bőlcs szól benned
megfejlődted szíved által,
érzéseiddel a körben a képességedet…
Most indulj és tárd ki szíved által
bőlcsességedet és érzésedet…
Érzéseidet mik veled áramlanak már
s tudásodat mi rád várt a kör végén,
a végtelenbe érve érték …
Értékeid tükre jelen s jövőd Fénye
fényességed látva jövőd
képed az új Föld …
S érzése léted s képben életed
értékeddel idézve emléked
bőlcsességed tükrében,
lidércel s múlttal futva részed
egybe érve téted érzéssel…
Nézz szembe magaddal
a jó és rossz csatázik benned,
felismerésében az elfogadásában
tovább léphetsz..
Hisz részeid már egyensúlyban
és igazságban járnak előtted..
S tisztító tüzed fényében
bevilágítja fényed
mit utadon tolva
magad előtt járva az úton
s úttalanságban látva
a képed s emléked tükre,
s tükrében meglátva magad….
Ki utadon fényben s tükrödben nézve
gondolatod – mi kivetülve
félelmeid rabjaként tart téged fogva…
Felmentésbe kegyelmed
s kegyelmedben oltalmad
fentről nézd magad,
kívülről figyelve az embert…
S néped – ki útján járva
utad nélkül már félelmeid része,
az a részed mely félelemben élve
sötétségben kereste fényed
s igazságával összeérve benned értéked…
S értékkel élve benned sötét s fehér Éned
mi kioltva egymást
már nem keresnek mást csak téged,
s általad fényben létezők benned…