Most, köszöntsd fényben sötétségedet s önmagad elfogadásában mindent mi Te vagy..

Rég nem látott szereplőid
és szerepeid között járva,
idő nélkül, múltadban…
Most, köszöntsd fényben sötétségedet,
s önmagad elfogadásában
mindent, mi Te vagy..
Szépséged az út maga,
s múltad, mi jövőd záloga,
s út miből a szépséged fakad..
Most lásd fényben és szépségben önmagad,
s tekints szereplőidre magadból, magadra..
S élj ! …
S éld, mit már tudsz,
a semleges és itéletmentes léted,
s gyümölcsöd szakítsd le,
mi maga az érettséged…

Szeretettel Ildikónak…