Most köszöntsd fényben sötétségedet, s önmagad elfogadásában mindent, mi Te vagy….

Rég nem látott szereplőid
és szerepeid között járva,
idő nélkül, múltadban…
Most köszöntsd fényben sötétségedet,
s önmagad elfogadásában
mindent, mi Te vagy..
Szépséged, az út maga..
S múltad, mi jövőd záloga,
s út, miből a szépséged fakad..
Most lásd fényben
és szépségben önmagad,
s tekints szereplőidre
magadból magadra..
S élj ! – s éld, mit már tudsz..
A semleges és ítéletmentes léted,
s gyümölcsöd szakítsd le,
mi maga az érettséged…

Szeretettel Ildikónak…