Főnix madárként szüless újjá a múlt poraiból, és építsd fel (az) ismeretlen éned..

Drága Gyermek!
Miért sírsz ?…
s mikor sírsz mit érzel…?
Valóságod játszik,
s Te benne szereplőként játszod
mit a múltad súg,
de nem a jövőd építed így..
A semleges térben
biztonságban ér minden öröm,
s bánatod már a múlttal köszön….
Vedd észre,
minden ami visszahúz,
barátként és ismerősként a múlt..
S mit nem ismerhetsz,
ne ítéld,
engedd a szereped,
s vedd fel új ruhád…
Nézd meg,
ki csinálja benned a drámád..
Kapcsolódj fényedben teljességedhez
hisz jövődben csak ez létezhet,
minek a múltad is része,
és minden érzésed
egy érzése önmagadnak,
mit most elsiratsz…
Végtelenségedben,
múltként a jövődben
mi csak rajtad múlik,
s Egy érzésben önmagadban, beteljesítő…
Idézd hát fényedben tüzedet,
s lobbants lángra,
égess fel magadban mindent…
Főnix madárként szüless újjá
a múlt poraiból,
és építsd fel (az) ismeretlen éned..
Minden ismeretlen,
ebben barátként segítséged…

Szeretettel Gabinak…