Főnix madárként szüless újjá a múlt poraiból, és építsd fel (az) ismeretlen éned..

Drága Gyermek!
Miért sírsz ?…
s mikor sírsz mit érzel…?
Valóságod játszik,
s Te benne szereplőként játszod
mit a múltad súg,
de nem a jövőd építed így..
A semleges térben
biztonságban ér minden öröm,
s bánatod már a múlttal köszön….
Vedd észre minden ami visszahúz,
barátként és ismerősként a múlt..
S mit nem ismerhetsz
ne ítéld..
Engedd a szereped,
s vedd fel új ruhád,
nézd meg ki csinálja
benned a drámád..
Kapcsolódj fényedben teljességedhez
hisz jövődben csak ez létezhet,
aminek a múltad is része..
S minden érzésed
egy érzése önmagadnak,
mit most elsiratsz
végtelenségedben,
múltként a jövődben..
Ami csak rajtad múlik,
s Egy érzésben
önmagadban beteljesítő…
Idézd hát fényedben tüzedet,
s lobbants lángra
égess fel magadban mindent…
Főnix madárként szüless újjá
a múlt poraiból,
s építsd fel az ismeretlen éned..
Minden ismeretlen
ebben barátként segítséged…

Szeretettel Gabinak…