Egy térben, a tér kockáit figyelve,
s fókuszálva, Eggyé válva a térben..
Most, az idő nélkül teszed,
mit az időben nem tehetsz..
Képekből és érzésekből létrejövő
térhálókat szőve,
magad vagy, képben képed,
s érzésed nélkül téted…
Fókuszként energiád játszik,
s játékodban csatlakozik felső világod..
Mit érteni szeretnél,
sosem fogható,
s értelmedben ha hagyod,
kézzel fogható…
Szíved tükörképében
szerepedben vár,
szerep nélkül a felső világ…
S szíved tükrözi mindazt,
mi rád vár tétnélkül, szerepedben…
A valóság s a való világ
mi nem elképzelés
s kézzel nem fogható…
Mégis, áthatja lényed,
hogy utadra veled együtt lépjen,
benned s körülötted
a szépség s a harmóniád…
Szeretettel P Gábornak..