Ne félj – hisz nincs mitől,
amitől a legjobban félhettél
azzal már szembe néztél…
Higgy magadban,
az erő és a tisztaság magad..
S megkaphatsz mindent,
hidd el, higgyél már…
Mi régi seb s néha fáj,
engedd el, engedd már..
S az oltalom megszületik benned,
s vele születik a gyógyulás….
Ha szólunk, általad a Lét szólít,
s kérünk benneteket ne késlekedjetek..
Az erő s a hatalmatok már..
Mi régi seb s régóta fáj,
kezeljétek s gyógyítsátok írmagod..
Már rég nem a kérdés mi bánt,
hanem a kétség, s a kétely,
mely mételyként rág…
A félelmek kapui kinyílnak már,
s mi rajta áramlik – a döntés..
S apály, mely a dagályt előzi,
s kimossa már a fénynek a helyét..
S hozzon a háj, mi csatlakozik…
S ki csatlakozik viszi a báj,
mi kép, s arc, s a homály..
S a tájban s képben rejlő varázs..
S ha hideg estéken
felsejlik már mi végett születtél,
ébredjél s már félelmed ne játsszad…
Homály,
s homályosárny mi a valóság…
S a valódiságod tükrözi,
s tükröző báj…
Szóltunk Szeretünk téged is…