Apály mely a dagályt előzi s kimossa már a fénynek a helyét..

Ne félj – hisz nincs mitől,
amitől a legjobban félhettél
azzal már szembe néztél…
Higgy magadban
az erő és a tisztaság magad
s megkaphatsz mindent hidd el,
higgyél már…
Mi régi seb s néha fáj engedd el
engedd már s az oltalom megszületik benned,
s vele születik a gyógyulás….
Ha szólunk általad a Lét szólít
s kérünk benneteket ne késlekedjetek,
az erő s a hatalmatok már….
Mi régi seb s régóta fáj
kezeljétek s gyógyítsátok írmagod..
Már rég nem a kérdés mi bánt hanem a kétség
s a kétely mely mételyként rág…
A félelmek kapui kinyílnak már
s mi rajta áramlik – a döntés,
s apály mely a dagályt előzi
s kimossa már a fénynek a helyét..
S hozzon a háj…
S mi csatlakozik s ki csatlakozik
viszi a báj,
mi kép s arc a homály
s a tájban s képben rejlő varázs..
S ha hideg estéken felsejlik már
mi végett születtél,
ébredjél s már félelmed ne játsszad…
Homály – s homályos árny mi a valóság
s a valódiságod tükrözi – s tükröző báj…
Szóltunk Szeretünk téged is…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük