Drága Gyermekem!….
Az út amin jöttél
hosszú és fárasztó…
Köd és távoli zaj
mi már a múltad…
Az utónév mi már téged tükröz,
a kor, mit felejtésedben megéltél…
Most vissza köszön,
hogy magadhoz vedd
mindazt, mit elfeledtél…
Valaha Te voltál
ki az eső, a szél, a levegő,
az évszakok, a változás…
Az egyensúlya, az évszakok most…
Emberként, létedként,
jövőd múló időd,
mi figyelmeztet erre a változásra…
Mi benned a megélt idő …
Tükrében ha nézed,
szemed árnyékban látja
mit tanított tanítója…
S látva valódi érzés,
szívbéli életérzés mögött bújva
igaz ítélet s ígéret…
Mi már átminősítve téged
várja a Lélek táncát,
örömét és nászát…
Egyesülés, tapasztalás,
utadon mind kísért…
Egybeérve időn túl,
most téged egybe ítél…
S ígéri mindazt,
mi ítéleten túl a kapcsolat …
A kapcsolat a lényeg…
Nem egy másik kapcsolat,
hanem önmagad kapcsolata…
A belső erőd,
a forrásoddal, magaddal…