A megélt idő tükrében ha nézed szemed árnyékban látja mit tanított tanítója…

Drága Gyermekem!….
Az út min jöttél hosszú és fárasztó…
S köd és távoli zaj
mi már a múltad,
az utónév mi már téged tükröz a kor – mi felejtésedben…
S mit felejtésedben megéltél most vissza köszön
hogy magadhoz vedd,
mind azt mit elfeledtél…
Valaha Te voltál
ki az eső a szél a levegő
s az évszakok a változás
az egyensúlya…
Az évszakok most emberként létedként jövőd,
múló idő (d) mi figyelmeztet erre a változásra,
mi benned a megélt idő… Tükrében ha nézed
szemed árnyékban látja
mit tanított tanítója,
s látva valódi érzés…
Szívbéli élet érzés mögött bújva igaz ítélet – ígéret
mi már átminősítve téged
várja a Lélek táncát
örömét és nászát…
Egyesülés tapasztalás
utadon mind kísért,
egybeérve időn túl
most téged egybe ítél…
S ígéri mind azt
mi ítéleten túl – a kapcsolat …
A kapcsolat – a lényeg
nem egy másik kapcsolat,
hanem önmagad kapcsolata
a belső erőd a forrásoddal magaddal…

Avatar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük