Szived szülte árnyékodban lépdelsz,
s útjelzőként előtted képed
mit most Te festesz…
Színeidben éled tavasz és nyár,
új életed kulcsa a szabadság vár…
Mit most önerőből építesz,
s nem építtetsz…
Hisz mit építettél romba dőlt,
mert alapjait nem a biztonságból
hanem a tanulásból fektetted le…
S most a tanulóból tanítóként
új életed alapjait fekteted…
Mit igazságod tanulságából
fektetsz most,
s erre épül élet s otthon…
S ha szívben és hitben építed,
új társként önmagad vár…
Szeretettel V. Gábornak…