Az emberiség egy időben éli már múltját jövőjét s jelenét – mégis hitrendszerekben az idő foglyaként …

Hitrendszerekben élő ember
s lélek szinten szabad létező,
világod romba dől….
S döntésedben, újra érezve,
a létezésben megálmodott szerep vár,
mi benned szól, jövőd hangjaként,
mit Te képviselsz, önmagad szólva…
A saját utadon visszafelé haladva járod
önmagad kivetítését,
mit érzékelsz, csak képben önmagad,
s árnyékban,
a játék részletében egymásra vetülve utak…
Különböző idő síkok vetülete,
egy időben érzékelve múltként, a jövőt…
Te a jövőben élsz – mégis a múltban jársz,
s érzésedben döntesz, mikor kérsz…
Hiábavaló érzések,
s gyötrelmek mik már csak emlékek…
S lehetőség a múltból,
egy másik lehetőség,
egy más kivetülése önmagadnak…
S Te bárhova csatlakozol,
a történetedben mindig
csak önmagad útját s útján járod be,
fejlődési spirálodon haladva a létezést…
A kivetüléseid,
párhuzamosan csatlakoznak a történet idő síkján,
s Te ezt, időben érzékeled…
Mindenki más időben jár,
mégis egy időben érzékeli, a múltban,
a jövő képét látva
az ébredési folyamatban haladva,
spirális kapukon …
A kivetítésben élve az emberiség
egy genetikai kísérletként,
kódokban futtatva az ébredést
mindenkinek önmagában,
s önmagához képest létezőként megélve
emberként mind ezt az álom képet..
A különböző ható erők s az emberiség,
egy időben éli már múltját jövőjét s jelenét,
mégis hitrendszerekben az idő foglyaként…
Egymásra vetített kép,
időbe zárt hologramként…
A tudat – és a tudás ellenségeként,
hitrendszerként, önmaga foglyaként,
várva a szabadítót – mi önmaga….
A Létező, diagramjában járva létezik ősként,
s a gyermekben ki Most…
Lásd ezt – s engedd az idő képet,
s higgy abban, mi Te vagy szabadon,
Önmagad képviselve tét nélküliségedben,
a jelenben s a jövőben mi Most van…
Hisz nincs jövő se múltad,
minden egy időben ér….
S feloldja önmagát a lét
s értelmed megváltja s kiváltja tudatát…
Jövőből jöttél
s múltban járod megváltásod útját…
A Lélek döntött
s emberi tested támogat ebben a folyamatban,
mi idő örvényeket bejár…
Te, csak a tudatoddal értelmezheted mind ezt,
hisz végtelenségedet emberként
értelmezni nem tudod,
mégis emberként jelentél meg
képviselve ezt a pontot…
Hol az idő örvény, behúzva önmagadba,
megtapasztalhatod idő nélküliséged titkát…
Holonodból megtapasztalva
a tér és idő dimenziójában járva,
Egyként már minden létezővel…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük