Az emberiség egy időben éli már múltját, jövőjét, s jelenét – mégis hitrendszerekben az idő foglyaként …

Hitrendszerekben élő ember
s lélek szinten szabad létező,
világod romba dől….
S döntésedben újra érezve,
a létezésben megálmodott szerep vár..
Mi benned szól jövőd hangjaként,
mit Te képviselsz, önmagad szólva…
A saját utadon visszafelé haladva járod
önmagad kivetítését..
Mit érzékelsz, csak képben önmagad,
s árnyékban a játék részletében
egymásra vetülve utak…
Különböző idő síkok vetülete,
egy időben érzékelve múltként, a jövőt…
Te a jövőben élsz – mégis a múltban jársz,
s érzésedben döntesz mikor kérsz…
Hiábavaló érzések s gyötrelmek,
mik már csak emlékek…
S lehetőség a múltból,
egy másik lehetőség,
egy más kivetülése önmagadnak…
S Te bárhova csatlakozol,
a történetedben mindig
csak önmagad útján járod be,
fejlődési spirálodon haladva a létezést…
A kivetüléseid párhuzamosan csatlakoznak
a történet idő síkján,
s Te ezt, időben érzékeled…
Mindenki más időben jár,
mégis egy időben érzékeli,
a múltban a jövő képét látva…
Az ébredési folyamatban haladva
spirális kapukon …
A kivetítésben élve az emberiség
egy genetikai kísérletként…
Kódokban futtatva az ébredést
mindenkinek önmagában…
S önmagához képest létezőként megélve
emberként mindezt az álom képet..
A különböző hatóerők s az emberiség,
egy időben éli már múltját jövőjét s jelenét…
Mégis hitrendszerekben az idő foglyaként…
Egymásra vetített kép,
időbe zárt hologramként…
A tudat – és a tudás ellenségeként,
hitrendszerként, önmaga foglyaként..
Várva a szabadítót – mi önmaga….
A Létező, diagramjában járva létezik ősként,
s a gyermekben ki Most…
Lásd ezt – s engedd az időképet..
Higgy abban mi Te vagy, szabadon,
Önmagad képviselve tétnélküliségedben,
a jelenben s a jövőben mi Most van…
Hisz nincs jövő se múltad,
minden egy időben ér….
S feloldja önmagát a lét,
s értelmed megváltja s kiváltja tudatát…
Jövőből jöttél,
s a múltban járod megváltásod útját…
A Lélek döntött és emberi tested támogat
ebben a folyamatban, mi idő örvényeket bejár…
Te, csak a tudatoddal értelmezheted mindezt…
Hisz végtelenségedet emberként
értelmezni nem tudod,
mégis emberként jelentél meg
képviselve ezt a pontot…
Hol az időörvény behúzva önmagadba,
megtapasztalhatod idő nélküliséged titkát…
Holonodból megtapasztalva,
a tér és idő dimenziójában járva..
Egyként már minden létezővel…