Látod, minden rajtad múlik,
hogy mit jelenítesz meg a történetben…
Érzésedben bontakozik ki előtted
a világ és a tükör…
Mond miért sírsz és miért hívsz,
ha nem figyelsz…?
Pedig veled s benned élek
s általad zenélek mindent
mit életre hívsz,
s kottaként te írsz….
S szereplőid, hangjaidban
szólaltatják meg hangzásodat,
s a belőle írt valóságodat…
Szeretettel Ádámnak…