Most, utad végeként szólítva téged a benned lakó Isten…

Kétségeidtől megborulva
számodra más világban éled
a várt lehetőségek helyett mindaz,
mit álmaidban még meg nem álmodott
valóságodban az ember..
Élhető talajban várta,
hogy egyszer majd felér oda,
hol elengedve
bilincsbe korlátolt érzéseit,
a mindenség részeként élve
a tulajdonsága mindenként…
Így szól a fáma most utad végeként,
szólítva téged a benned lakó Isten..
Ki mindig vezetve és tanulva
tapasztalta interdimenzionális lényét,
most Földi létbe szólítva
magát megtapasztalni még..
Hiányként élve magát a szerelmet,
mi letisztulva benned a tűz..
Mi elemésztve emberi létezésed során,
s elérhetetlenből megtapasztalva
mindazt a szerepben megjeleníthető
árnyalat nyomán kirajzolódó érzést,
mit most megszülve élhető
és elérhető a valódi érzése….

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük