Kétségeidtől megborulva…
Számodra más világban éled
a várt lehetőségek helyett mindaz,
mit álmaidban még, meg nem álmodott,
valóságodban az ember..
Élhető talajban várta,
hogy egyszer majd felér oda,
hol elengedve
bilincsbe korlátolt érzéseit,
a mindenség részeként élve
a tulajdonsága mindenként…
Így szól a fáma,
most utad végeként szólítva téged
a benned lakó Isten..
Ki mindig vezetve s tanulva
tapasztalta interdimenzionális lényét..
Most Földi létbe szólítva
magát megtapasztalni még…
Hiányként élve, magát a szerelmet,
mi letisztulva benned a tűz..
Mi elemésztve emberi létezésed során,
s elérhetetlenből megtapasztalva mindazt
a szerepbe megjeleníthető árnyalat nyomán
kirajzolódó érzést,
mit most megszülve,
élhető s elérhető a valódi érzése….