Teremtésed teremtésében járva – a kép,
s képedben járva a megígért
s utadon előtted járó rész…
Mit szeretnél elötted jár,
s múltadnak része….
S Te, ki jelenben jársz, benne élsz,
s magadban haladva vele összeérsz,
mi a Földi lét titka – az egyensúly..
S a Jelenléted maga,
mi áttükrözi neked
a lét esszenciájából önvalód…
S a szép reményt,
mi benned szóló útmutatás
és a haladás ütemében mozduló ébredésed..
Ha befigyelsz –
szívtered tükrében tükrözött kép
és jövő érzésben szóló dallam és ütem..
Békében mozduló Jelen,
s Jelenlétben megmutatott szép jövő
amiben élsz…
S majd rájössz,
benned váltó valóság képekben ugrálsz,
s mindig Te váltasz – és választasz..
Ha időben és fizikai dimenzióban élsz,
csak másolod képed s megéled teremtésed..
Minden belőled fakad,
s múltad jövőd képében eljövő pillanat…
Ebben a paradoxonban élsz,
mit nem tudsz s mégis vársz…
S múltad,
jövőd képében ismétlődik már…
Hisz visszafelé haladsz…
S így íródik, múltad jövőként újra,
már egy másik valóságként
s mégis időben jövőként…
Te, az egész tudásával érkeztél…
S most írod jövőd múltját,
s múltjában, önmagad útját…
A forma világába szövöd,
álmodó léted álmát s varázsát…
S Isteni tervedbe íródott
Mennyei próféciád…
S minél távolabb kerülsz világodtól
annál közelebb érsz a valósághoz,
hol már forma bontó, az az energia,
mi téged táplál s körülvesz,
s óv és védelmez..
Isteni Jelenlétben vagy mindig,
s szívedben ér össze a két világ…
Ne kint keresd azt, ami benned él..
A külső világ csak kivetítés,
kivetítése a belső teremtésednek…
Forma nélkül hozod létre és kivetíted,
hogy formát öltsön világodként
és világodban…
Legyen elfogadás benned,
s megértése önmagadnak…
S a vágyott célba tartva
melléd áll szerencséd…
A szerencse útján haladva,
mit vágysz hitben
benned élő szerencséd…
S szerencséd kulcsa,
jóvá íródott s szívből induló úton ér…
Szeretettel barátomnak Evinek..