.. Egy személyes történet…

Egy gondolat…egy személyes történet..
Egy nap mint mindig rohanásban voltam
és kutya futtában indultam el otthonról..
Már éppen indítottam a kocsit
amikor az a bizonyos hang a szívemben megszólalt…
” Egy ölelésre mindig van idő.. ”
én akkor leállítottam az autót..
vissza mentem a házba..és oda mentem a fiamhoz..
Ő meglepődött… mert nem értette miért jöttem vissza…
Megöleltem és elmondtam neki is
hogy “egy ölelésre mindig van idő”…
hogy emlékezzen.. és Ő is elmondja majd a gyermekének..

Ölelésre mindig van idő..
legyen bárki is az akit megölelsz..

Avatar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük