Miért történt? – mire nem figyeltem ?…
A valóság kockáidban járva,
félreértelmezted
a valóságot és az álmod
és kulcsként – önmeghatározásod..
Tét nélkül futod
ismétlődéseidben álmod,
s a beköszönő új valóságod…
Érzéseid – behúzzák képeidet,
s magad ellen fordítják elveidet…
Tét nélkül
szerepedben(is) játszol,
sorsként, útként..
Kikerülhetetlenül mozgatod képeid
s teremtésként behúzod részeid,
önállóként és társteremtve mindent
mi valóságodban megjelenik..
Most, részed(id) valósága játszott,
nem figyelve,
önmagad helyett valóságot gyártott,
behúzva szerepébe szereplőnek..
Szereplőként önmaga helyébe,
az áldozatként és az áldozóként…
A kulcs – az önismeret és a játék,
mi két oldalról mutatja neked
a sorsot és a fejlődési irányt…
Mire figyelsz..? és mit nem figyelsz…?
Miért nem figyelsz önmagadra,
mikor éled a hétköznapi fizikai valóságot?..
Szabad vagy, belül mégsem érzed,
érzéseid felfejtésében elvész a lényeg…
Magadnak kell rájönnöd
hogy mit vetítesz,
s mi a sorsod előrevetített út..
S múltban megmutatkozó igazságban
az igazságod tükre,
ami tovább vezet az igazságban
és a tét nélküli valóságban..
Önismereten értem – azt akivé lettél
és akivé válni akarsz…
Elfogadva, felismerve és elismerve részeid,
mégis önmagad szabadságában
teremtve mindazt, mi nem emberi,
mégis, emberi igazságodban szabad s önálló…
S függetlenül,
függetlenségében formálja vágyait,
ami bármi lehet..
Hisz, részeid ítélete az, ami hat,
s nem a sajátod..
Más, egy pontból figyelni
és más a mozaik egy részletéből, részként..
Ez utóbbi eredményezte a történést..
Vannak kihagyható
és kihagyhatatlan részletek,
átfedések, csomópontok, újrakezdések,
de az irány mindig az Egészet szolgálja…
Szeretettel barátomnak Andinak..