Mit most még nem értelmezel,
s érzésedben megkérdőjelezel..
Benned szóló hangod vezetésében,
a most is zajló Jövőd…
S része az új világ tükör…
S részként részedben járva,
valóság képben, érzésedben vár,
az elkövetkező idő nélküli jövőd…
Hol képben futó jelrendszered látva,
bioszférában valóságod álma…
Ami most még
elképzelhetetlen jövő…
S képed látva
szürrealisztikus kép…
Arany sugárban
megmozduló tudati rész..
S belőled születő képként
tudati részed emlékeiben járva,
idézett kép…
Hullám s rezgés egyben járva,
megindul most valós valóságként..
S tükröd, mit most nem értesz,
s elmében korlátként élsz meg,
színspektrumában
formaként bontja képed..
S szimbolikájában
határozza meg fogalmad …
Képed s gyémántod veled tart…
S mi most még
valószerűtlenül messzi,
itt van mindig veled s benned..
Csak elméd mi a távolság
és értelmezésében szűrő(d)…
S ha majd túl haladsz,
magától megszületik mindaz
miért itt léted oly fontos neked,
s nekünk – kikkel Te Egy..
Szeretettel a Jelenlét..
Dimenzionális tükörfrekvenciában,
s frekvenciádban –
a valóságból kiszűrt érzésben
megjelenő képi valóság..
Egyetemes módon hullámzó táj,
tudati dimenziók…