Mi a lényege a kapcsolódásunknak – miről szól a közös út ?…

Drága Gyermekem!
Elérkeztél a fordulatok ösvényén
utad következő szakaszához,
és céljaid kibontásához…
Ehhez fel kell ismerned magadban
azt a kapcsolódásod,
mi elindított itt léted kapuján át
és átíveli életed,
beteljesítő, belső képkockáid tárházaként…
Itt léted forrásában eredeted
és itt léted egybefolyva…
Egységbe kovácsolódva részeid,
benned összekapcsolódva részként…
Az elindító, egységedből eredő részként,
itt az időbe végrehajtva lelked küldetését,
mi maga a jövőd fordítása..
Tükör teredben meglátva az információd
képben megformálva, álló diaként..
Ennek érzékeléséhez
még vár rád tükör folyosód,
amin végig kell haladnod
az érzékelésed különböző fázisaiban…
A sors könyve..
Mi az ami valódi,
mi bizonyosságodban
hited és rendszered tükre…
A gyógyulás,
mit képeidben színezel
érzéseid ceruzájával…
Az elmúlás is a változás része…
Mi maga a természet,
és természetességével
az újjászületés lehetősége..
Mikor kiírod magadból
azokat a részleteket,
mik építettek, de már rombolók…
S míg másokkal foglalkozol
könyvedet nem írod,
s nem Te írod…
Ha kivárod,
kizárod mindazt
mit a pillanat szán neked ajándékként..
Már ne őrizz semmit,
csak engedd el…
S helyette fogadj el
s fogadj be mindent,
mi megérinti szívedet…
Ezer meg ezer szívnek dallamában,
szól Egy szív, s Egy dallam..
Mond, mit hallasz meg mindebből,
s mit ér s érez ebből a szív
melyben összefolyik a dallam ?…
Ki érti s érzi rajtad kívül az Egyet?
mely benned szól s Te általad él most..
Minden fény,
s árnyékodban a sötétség illúziója…
Fényben szép szavak,
s ítéletedbe burkolt játék…
Fényed játéka,
tehetetlen vágyakból szőve…
Nézz szét,
mit látsz, s mit érsz ? ..
Mit érsz el így,
tehetetlenségedben kergetve vágyaid..
Süketen és vakon..
Pedig, minden mi körülvesz,
s minden mit láthatnál, valódi…
S fényedből szövődik
formát öltve s terveddel összeérve…
Nyisd ki hát a szemed,
s nézz a fénybe..
Mindig van miért és van hogyan..
S Te, két világ között döntesz,
s vetíted fényedből fényként
vagy árnyékba zárva fényed
sötétségként, mi elől menekülsz..
Angyali fény,
ég és föld és emberséged,
új törvényeket írva
az Egy szív dallamát szólva…
Benned s belőled Isten
a szeretet útján járva..
A szeretet törvényét írva emberként,
emberi törvényeid átírva..
S a szív és szeretet egységét
önmagadban létrehozva…
Minden mást felejts el,
nincs más…
A másság, csak más utak,
más tapasztalások, más értékek..
S végtelenségig bontott tér,
hol a sötét és a Fény összeér…
A gondolat nélküli szeretet,
a tűz és az élet alkotásában..
Az élet zenéje a szív dallamában…
Egy semleges térben kinyílva a szív virága…
Eddig, a gondolat írta a történelmet..
Most lépj át a történeten,
s itt az idő
hogy a szív írja s tegye ugyanezt..
Mássága nevében,
szíve törvényeit betartva,
saját rendszerében, békében élve…
Más másságát tiszteletben tartva,
de nem azonosulva…
S mégis,
gondolat nélküli szeretetben élve
emlékeid fényében…
Már nem emlékezve
megalkotva új jövőd s világod,
s az esélyed a szavakon túli világban…
Mindennek a semlegességében és tudásában,
benned s körülötted a világod…
A gondolat nélküli szeretet nevében
a szív és szeretet történelmét írva,
s élve az érzésében, az Egy nevében…

Avatar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük