Minden belőled fakad….
S mégis támaszként a falad,
ha nem érzés hanem gondolat…
A támasz, mi forrásként áradó,
s benned örök bizalom…
S a pillanatokon túli bizonyosság,
egy érzésben, önmagadban felszabadulva,
és felszabadítva a szereplőt, aki játszik,
s nem érez, mert nem mer…
Mitől félsz ? s kitől ?…
S miért ragaszkodsz
amikor elengedsz ?…
Ellentétes érzés
és gondolat játéka…
Önmagadon belül, önmagaddal..
Szeretettel Anitának…