A ragaszkodás az az emberi érzés – mi mindig elakasztja a természetes áramlását érzéseidnek…

A ragaszkodás – az az emberi érzés,
mi mindig elakasztja
a természetes áramlását érzéseidnek…
S megakasztja,
s abban a szerepszemélyiségben éli napjait,
mit érzéséből születő képed kivetít…
Nem Te magad – csak egy részed,
mely súlyos történetében
megakadva és kapaszkodva
éli mindennapjaid benned…
S Te, Ő általa függsz
tőle és mindenkitől,
kiben részed
emlékében és emléke által,
emlékben benned él(ő)…
Ragaszkodás az elvárásba,
s az illúziódba
mi nincs és nem is volt sosem..
Mi Te vagy, s nem más,
mégis minden szabad – s Te is…
A teremtésed része s szabadságod képe
miben megfoghatod magad támaszként…
Múltad emlékgyűrűiben,
emlékeid hullámában álmodod életed…
Tükörként világodban képleted,
s eredményként, benned az érzésed..
Mi részed – mégis ural téged,
mert benne élsz..
S nem a mába lépsz
hanem a múltban jársz,
s a múltban járó emlékben…
S részed, csak ahhoz ragaszkodik
mit általa ismerhetsz,
s ebbe kapaszkodik…
S Te, Őt élve mindenbe,
mi emlékeztet rá…
Nem figyelő reménye benned él,
s Őt nem ismeri..
Váltsd meg reménnyel mindazt,
mit ragaszkodásod képvisel életedben…
S Te, Ő általa erősödtél,
s reményed által leszel teljes…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük