Mindennap közelebb ér az emberiség ahhoz a ponthoz, hol a minőségével élve és az utak hatását már kiszorítva látja magát a dualitáson túl …

Mindennap közelebb ér az emberiség
ahhoz a ponthoz,
hol a minőségével élve
és az utak hatását már kiszorítva
látja magát a dualitáson túl..
Múlt tükrében suhanó életed
emlékeibe zárva magad,
s igazságként benned szabad..
S szabadságoddal már teszed,
mi igaz érzésként fakad…
S most, a kereszt csúcsán állva,
szívedben Lelkeddel összeérve,
a pont, honnan már varázs nélkül kísér,
mégis varázslatban él…
S éled vele Jövőkép,
behozva életedbe mindazt
mit vársz elvárás nélkül,
s tétedben szerte foszló képed..
Mi az, amire vágysz?..
Helyetted nem látható,
s nem fogható valóságként…
S érzéseid tükörképében élve,
néma, szó nélkül való valóság..
S valód igazság,
igazságodban szabad….

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük