Rajtad múlik álmodsz vagy álmodra ébredsz – s ébren figyeled az előtted nyíló lehetőséged…

Drága Gyermek!
Ki most elindultál a valódi úton
és kézben tartod mindazt,
mi utadon elindított…
Kérdés, kétely, métely messze jár..
Oda hova tartasz,
ott nincs hiány…
Minden belőled épül,
s önmagad tükrében láthatod…
Mindaz mi kisért
értékben a megálmodott…
S Te, ki önmagad álmodtad,
most ébredj, s láss…
Lásd belső szemeddel,
minden lehetőséged előtted
s a múlt már mögötted…
Rajtad múlik álmodsz
vagy álmodra ébredsz,
s ébren figyeled
az előtted nyíló lehetőséged…
Önmagadban vagy mindig,
s ez maga a biztonságod…
Menekülhetsz önmagad elől,
s így távolodhatsz a várttól…
Elvárásként benned
részeid szólnak….
S önmagad Egységében
a harmóniád mi megszólal,
s általad szólhat…
S megszólít mindent
s mindenkit ki segítőd,
s utadon támogat…
Nem kell tenned semmit,
csak utazz
és légy valóban önmagad – a Csillag…
S a szikra mely benned lobban
és bevilágítja utadat,
önmagad fényében a varázslat…
S varázslónőként teremted a sorsodat,
mágiád maga az út, ami halad..
S Te csak egy helyben állsz,
egy pontban…
S a pontból figyeled
az úton önmagad,
behívva szereplőid mozgatva az úton…
Bízz – és kérj önmagadtól..
Nincs más teljesítő,
hisz Te vagy (A) Teljes
s csak magadban haladhatsz..
A valóság s a vetítés
csak a vetítődön át mutatkozik meg,
s azt mutatja amit vetítesz…
S vetíthetsz a pontból,
s vetíthetsz a részeidből…
A részeid vetítésében élve
részként a részben, Egész helyett,
eltávolodva a Teljességedtől…

Szeretettel Csillának…

Avatar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük