Korod mely élve hosszúnak tűnt Lelked szempontjából csak tanuló idő míg elfelejted Léted – mégis ebben az álomban ismered meg részed mely maga az idő…

Az idő – mi kiszolgált
s megszolgáltátok általa érzésetek mely a folyó,
a folyam melyben a fájdalom maga az idő szülötte
mely még mindig kíséri múltad Jelenedben ….
Jövőd tükrében tükröződő emlékek
emlékeid – melyek az idő fogalmában
bemutatták neked a korok szépségét…
Korod – mely élve hosszúnak tűnt
Lelked szempontjából csak tanuló idő
míg elfelejted Léted,
mégis ebben az álomban ismered meg részed
mely maga az idő….
Most hogy érted s érzed
az idő fogalmában csak tapasztalásod mi az idő..
Mely sürgetve várakoztatva
mégis szelíden burkolva körül álmodat
mi maga teremtő történeted
az időben itt a fizikai síkon mozogva,
s mozgatva téged…
Személyiséged utadon
ki bánta hogy itt járt
útja végén immár szereti e Létet,
s vissza vár – sose pihenve
az időbe megérkezve…
A mostban az állandó Létben
hol pillanat idő már nem kísér,
csak illúziód a megszokás…
A tapasztalás játéka
mi a körben forgat még,
szállj ki – mert már nem része életednek s létednek..
A Létezés a Vanban van – a Most van…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük