Korod mely élve hosszúnak tűnt, Lelked szempontjából csak tanulóidő míg elfelejted Léted.. Mégis ebben az álomban ismered meg részed, mely maga az idő…

Az idő – mi kiszolgált..
S megszolgáltátok általa érzésetek,
mely a folyó, a folyam..
Melyben a fájdalom maga az idő szülöttje,
mely még mindig kíséri múltad Jelenedben ….
Jövőd tükrében tükröződő emlékek..
Emlékeid,
melyek az idő fogalmában
bemutatták neked a korok szépségét…
Korod – mely élve hosszúnak tűnt,
Lelked szempontjából csak tanulóidő,
míg elfelejted Léted..
Mégis ebben az álomban ismered meg részed,
mely maga az idő….
Most hogy érted és érzed,
az idő fogalmában csak tapasztalásod mi az idő..
Mely sürgetve, várakoztatva,
s mégis szelíden burkolta körül álmodat..
Mi maga teremtő történeted…
Az időben, itt a fizikai síkon mozogva,
s mozgatva téged…
Személyiséged utadon
ki bánta hogy itt járt,
útja végén immár szereti e Létet..
S vissza vár, sose pihenve,
az időbe megérkezve a mostba
az állandó Létbe..
Hol pillanat, idő már nem kísér,
csak illúziód a megszokás..
A tapasztalás játéka,
mi a körben forgat még..
Szállj ki,
mert már nem része
életednek és létednek..
A Létezés a Vanban van ..
A Most van…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük