A halál utáni életre keresitek a választ – s magát az életet nem érzitek – futsz az időbe, rohanva magad elől…

Van Élet a halál után ?….
sokan keresitek a választ..
Féltek és nem érzitek,
életetek súlyát – a tétben,
a keresésben élitek meg…
A válasz mögött lapuló érzéssel
csak utána értitek meg –
mindaz, mit a halál után már nem érezhettek,
– Az élet szépsége…
A cselekvő, tapintó, ízlelő fizikai dimenzió,
hol az érintésed – az érzésed magja…
Mi kivetül érzékszerveid által
és megjelenik tapasztalásként…
Az emberi test csodája, jelmezed,
miben megvalósíthatod
aktuális életed forgató könyvét…
Futsz az időbe, rohanva magad elől….
A halál utáni életre keresitek a választ,
s magát az életet nem érzitek…
A valódi életet, a csodát,
a csodád mi körülvesz….
Gondolataid által élve,
életed valódi érzését félretolva,
élve majd halva…
Vissza vágyva érzését, tudva értékét,
emlékeidben, az érzése már nem élvezhető…
Értékedért vissza vágyva
az utad kényszere megszül,
veled születik a vágy
s a lehetősége mindennek..
Most figyelj…
Miért születtél,
most, nyögve súlyát, csak kényszer…
A mindennapokba élve, értéktelenül..
Nem figyelve értéked,
az idő rabjaként…
Az időd véges,
mikor búcsúzol a szépségnek intesz…
Egyedül érkeztél, egyedül távozol,
értéked mindaz, mit magadból kihozol…
Társadalmadra építve,
elvárásod,
mindig más önálló értéket szülve…
S mikor vége már,
érzed miért jöttöd…
Most, hogy tudod, figyeld,
miért küszködsz mindig más…
Korlátaid és elégedetlenséged
csapdájában kergetve mindazt,
mi illúziód a szerepbe zárva…
Fizikai értékek
s Lelked szépsége összeolvadhatna,
s Egyként, már nem fájdalmad rabja..
Léted, időd, összeolvadhatna,
s újjászületve éreznéd…
Mi Földi lét súlya,
kergetve azt – az érzésed bármit teszel…
Érezd,
életed súlya nem az mit teszel,
hanem érzésed, ahogy érzed magad közben…
S általa, az az értéked,
s életed – érzeted súlya ….
A halál mire rávilágít, csupán csak az,
hogy a kapuból visszanézve lásd magad,
hogy miért éltél, érdeme…
Érdemed,
már tovább gyarapítva Lelked fejlődését
s érték érzését…
Mikor megszületsz, nem vágyva semmi másra,
csak az életre,
a lét, érzésetek…
Mire ha vágysz életben,
élményed – érzésed súlya…
S mivé válik életed,
nem az, mire gondolsz…
Hisz emberként gondolsz rá,
s magadra…
S benned létező harmóniád
mivel érkeztél, valódi lét érzésed…
Megkérdőjelezve,
utadon ébredve rá mind arra, mit már élhetsz…
Utadon, már sokszor kipróbálva,
s próbák által létrehozva magad…
Cselekedeteid
és minősítésed foglyaként élve,
a következményeid szigetén…
Mit ti halálnak hívtok
csak annak elvesztése,
miért a fizikai dimenzióba érkeztél…
Tapasztalásod értéke veled tart,
de élménye, csak itt a földön élhető meg…
Élvezd életed…
S figyeld meg,
milyen szép önmagában az élet..
Önmagadban ha éled, a béke,
mely otthonod tükreként megjelenik benned …
Mit gondolsz a halálról,
az életedhez képest mindegy…
Hisz kapujába érve,
érzésed – átálmodott életed,
megálmodott életed felelőssége…
A felelősséged,
a korlátaid rabjaként
érintve, érezve, élve mindezt…
A lehetőség – a csoda, maga az élet…
Mit színpadként élve, elfelejtesz,
s utadon át a lényegtelen megértése…
Következményeid érzéséből születő értéked,
– a lényeg érzésed,
mi elől menekülsz, életed kergetve….

Avatar

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük