A halál utáni életre keresitek a választ, s magát az életet nem érzitek .. Futsz az időbe, rohanva magad elől…

Van Élet a halál után ?….
sokan keresitek a választ..
Féltek és nem érzitek,
életetek súlyát – a tétben,
a keresésben élitek meg…
A válasz mögött lapuló érzéssel
csak utána értitek meg,
mindaz, mit a halál után már nem érezhettek,
– az élet szépsége…
A cselekvő, tapintó, ízlelő fizikai dimenzió,
hol az érintésed az érzésed magja,
mi kivetül érzékszerveid által
és megjelenik tapasztalásként…
Az emberi test csodája jelmezed,
miben megvalósíthatod
aktuális életed forgató könyvét…
Futsz az időbe, rohanva magad elől….
A halál utáni életre keresitek a választ,
s magát az életet nem érzitek…
A valódi életet, a csodát,
a csodád mi körülvesz….
Gondolataid által élve,
életed valódi érzését félretolva..
Élve, majd halva…
Vissza vágyva érzését,
tudva értékét..
Emlékeidben az érzése
már nem élvezhető…
Értékedért vissza vágyva
az utad kényszere megszül..
Veled születik a vágy,
s a lehetősége mindennek..
Most figyelj…
Miért születtél,
most nyögve súlyát, csak kényszer…
A mindennapokba élve, értéktelenül..
Nem figyelve értéked,
az idő rabjaként az időd véges,
mikor búcsúzol a szépségnek intesz…
Egyedül érkeztél, egyedül távozol,
értéked mindaz, mit magadból kihozol…
Társadalmadra építve az elvárásod
mindig más önálló értéket szül..
S mikor vége,
már érzed miért jöttöd…
Most hogy tudod, figyeld,
miért küszködsz mindig más…
Korlátjaid és elégedetlenséged
csapdájában kergetve mindazt,
mi illúziód a szerepbe zárva…
A fizikai értékek
és Lelked szépsége összeolvadhatna,
s Egyként már nem fájdalmad rabja..
Léted, időd, összeolvadhatna,
s újjászületve éreznéd…
Mi Földi lét súlya,
kergetve azt,
az érzésed bármit teszel…
Érezd,
az életed súlya nem az amit teszel,
hanem az érzésed, ahogy érzed magad közben…
Az az értéked és életed
érzeted súlya ….
A halál mire rávilágít
csupán csak az,
hogy a kapuból visszanézve
lásd magad hogy miért éltél..
Érdemed,
már tovább gyarapítva
Lelked fejlődését
és érték érzését…
Mikor megszületsz nem vágyva
semmi másra csak az életre,
a lét érzésetek…
Mire ha vágysz,
életben élményed – érzésed súlya…
S amivé válik életed,
nem az amire gondolsz,
hisz emberként gondolsz rá
és magadra…
Benned létező harmóniád
amivel érkeztél,
valódi lét érzésed…
Megkérdőjelezve
s utadon ébredve rá mind arra,
amit már élhetsz…
Utadon már sokszor kipróbálva,
s próbák által létrehozva magad…
Cselekedeteid és minősítésed
foglyaként élve,
a következményeid szigetén…
Amit ti halálnak hívtok
csak annak elvesztése,
amiért a fizikai dimenzióba érkeztél…
Tapasztalásod értéke veled tart,
de élménye csak itt a földön élhető meg…
Élvezd életed és figyeld meg
milyen szép önmagában az élet..
Önmagadban ha éled,
a béke mely otthonod tükreként
megjelenik benned …
Mit gondolsz a halálról,
az életedhez képest mindegy…
Hisz kapujába érve,
érzésed átálmodott életed,
megálmodott életed felelőssége…
A felelősséged,
a korlátjaid rabjaként
érintve, érezve, élve mindezt…
A lehetőség, a csoda, maga az élet…
Mit színpadként élve elfelejtesz,
utadon át a lényegtelen megértése…
Következményeid érzéséből
születő értéked, a lényeg érzésed,
ami elől menekülsz életed kergetve….

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük