Az út mitől félsz, még a távoli Jövő..
S a szíved,
mely magába zárva tárolja emléked..
Messzi hangként súgja,
emlékezz mind arra
mi végett itt vagy..
S a szíved most,
benned megnyitja hangod által…
Úttalan utakon jöttöd,
galaxisok szárnyán…
Hangodban ezer hírnök,
kikkel egyként száll már híred
s üzenetedben Lényed..
S messzi hullámzásban,
hullámként a képed…
Régi árnyként,
benned, szerepeid kísérnek,
érzésükben, ítélet nélkül,
szivárványod, szivárványként szíved..
S idő térben, múltban,
jövőként eggyé válva,
részben egészként élve
éled, Új Világ tükröd benned..
Mindent látva,
s mégis félve tőle…
Önmagadat oldva, szárnyalva,
Önmagad felismerve..
A Jövő frekvenciáival kapcsolódva…
