Az út – mitől félsz még a távoli Jövő
s a szíved mely magába zárva tárolja…
Emléked messzi hangként súgja
emlékezz mind arra mi végett itt vagy,
s a szíved most megnyitja benned hangod által…
Úttalan utakon jöttöd galaxisok szárnyán
hangodban ezer hírnök,
kikkel egyként száll már híred s üzenetedben Lényed
s messzi hullámzásban hullámként a képed…
Régi árnyként benned szerepeid kísérnek
érzésükben ítélet nélkül
szivárványod szivárványként szíved..
S idő térben múltban
jövőként egyé válva – részben egészként élve
éled Új Világ tükröd benned mindent látva,
s mégis félve tőle…
Önmagadat oldva szárnyalva Önmagad felismerve
a Jövő frekvenciáival kapcsolódva…
