Drága Gyermek !
Kérdeztél,
s ím válaszolok neked érzésként..
Nem szavakban,
hisz amit keresel, nem szóban él…
S élő minden benned, érzéseidben..
Szóban keresed
és érzésedben várod,
s mit elvársz, messze a valóságtól..
Angyali szemem mindig rajtad tartom,
vigyázlak s óvlak
sokszor magadtól…
Hidd el,
az élet szépsége benned él…
S életed magjából kel ki,
s virul a rét,
mely a Te birtokodon fekszik…
S virágaidat Te ültetted el,
s most emlékként, érzésként,
felismerheted…
Hogy mikor ültetted, ki voltál,
nem számít,
most már a jelenben virágzik…
Melyiket szagolod
s melyiket szakítod,
döntésed és szabadságod függvénye…
Hisz, aki utánad jön
téged ültetett….
S most, a lehetőséged hogy virágozz,
s éld a szabadságod…
Ha felismered saját magod
és rájössz, minden Egy magból eredő,
csak máshol, és máshogy nevelkedett benned,
s Te a nagy Egészben,
mint rész, most ebben az életben..
Minden hiábavaló,
ha keresed és várod…
Hisz Egy érzésben, benne van a párod,
kit ha megérzel, bearanyozza a valóságod…
Ne keress, ne várd…
Ne várj, csak érezd,
s valósággá válj, benne s vele..
A boldogság s a társ mi benned él,
s nem gondolat s szóban nem élő
mert a szívedben van..
TUDOD!…
Szeretettel Zsófinak..