Szerelem benned hited szerinti – s varázslatban, varázsodban éli az embert…

Szerelem és igazság..
S tükrödként benned élő részed,
érzéseid hullámhosszán
benned létrejövő érzésed…
S múltad tükrébe fulladva
időbe a magány,
mit magadhoz kapcsolva
tétlenségbe zár…
Életed élhető tükre
benned létező világ..
Mit kívül kergetve
érzésedben elvár
szerelemben, önmagában,
s önmagán kívül élve..
A világban megmozduló tükrödben,
szereped cserélve..
S most ha meglátod,
szerepként szerelmed részed,
tisztaságában a gondolatod
ami felruházza,
s ekképpen mozdul benned
vágyad szerelemmel..
Mi őszintén benned a tükröd
az a falaidon túli kényszer..
A kényszered hogy meglásd,
valójában nincs is mi rajtad kívüli
és szerelemben éled utadon..
Szerelem – ami szóban
valójában nem más,
mint függőségben hiány
és teljességedben a láng..
Minek fénye teljességedben dobog benned,
s szíved parazsában felizzik étered..
Mi már nem varázslat csak érzés
és a teljességedbe vezet,
s nem szerepjátékodban szerelem..
Szenvedélyed tüze,
mi elhivatottá téve
benned igazságban
és valóságként szólva
étered, szerelem szered …
Hitedben váltódsz,
s hitedben változik világod..
S fényed tükre majd mi kényszeren túl,
szerelemben, semlegességében,
önmagáért élhet….
Szerelem benned hited szerinti,
s varázslatban, varázsodban éli az embert…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük