Szerelem benned hited szerinti – s varázslatban, varázsodban éli az embert…

Szerelem s igazság..
S tükrödként benned élő részed,
érzéseid hullámhosszán
benned létrejövő érzésed…
S múltad tükrébe fulladva
időbe a magány,
mit magadhoz kapcsolva tétlenségbe zár…
Életed élhető tükre benned létező világ,
mit kívül kergetve, érzésedben elvár…
Szerelemben önmagában..
S önmagán kívül élve,
a világban megmozduló tükrödben
szereped cserélve..
S most ha meglátod,
szerepként szerelmed részed…
Tisztaságában
a gondolatod mi felruházza..
Ekképpen mozdul
benned vágyad szerelemmel,
mi őszintén benned..
Tükröd a falaidon túli kényszer..
Kényszered hogy meglásd,
valójában nincs is
mi rajtad kívüli,
s szerelemben éled utadon..
Szerelem, mi szóban valójában nem más,
mint függőségben hiány,
s teljességedben a láng..
Minek fénye
teljességedben dobog benned,
s szíved parazsában felizzik étered..
Mi már nem varázslat, csak érzés,
s teljességedbe vezet..
S nem szerep játékodban szerelem..
Szenvedélyed tüze, mi elhivatottá téve,
benned igazságban s valóságként szólva
étered, szerelem szered …
Hitedben váltódsz,
s hitedben változik világod..
S fényed tükre majd,
mi kényszeren túl szerelemben
semlegességében, önmagáért élhet….
Szerelem benned hited szerinti,
s varázslatban, varázsodban éli az embert…