Féltékenység káröröm – emberi érzések a tapasztalásod útján ….

Ebben a helyzetben a dolgok irányításán
és érzelmeid elnyomásán
csak a sérült részeid felszabadításával juthatsz tovább,
s ez a rész a fájdalom elengedésével
és valódi belátásával történhet meg…
Ezek a sérült részek – újra generálják
azokat a szerepedből fakadó cselekvés sorozatodat,
mi mindig abba a körbe pörget téged
hol tehetetlen vagy….
Az értéked magadhoz vételével
s értéked megismerésével
feloldhatod ezt az ismétlődést,
mi ciklikusan mintáid rovásába integrálja érzéseid…
A valódi felszabadulásod úgy születhet meg
ha elfogadod a környezeted által generált változásokat,
mégis önmagad elfogadásával
és érzéseid felszabadításával
tudatosan másképp alakítod érzéseid folyását…
Felismered és elengeded
megértve már benne és benned múltad
s jóváírásod – a szereplőd ..
A Te életed csak rólad szól
ha ezért vállalod a felelősséget…
A múltad megismerése által célba juthatsz
és elérhető érzésed – a valódi szerelem..
Ezen az úton végig kell menned
részeid felszabadításával
női részed sérült mintáinak a feloldásával,
egészként élve életed…
Maradj mindig középpontodban
onnan fájdalom nélkül oldódhat
belső folyamatod – mire tanított a magány,
hisz magányban éltél társsal és társ nélkül is…
A céljaid megvalósításában segített ez az érzés..
A belső folyamataid és érzéseid tükröződésében
a folyó érzésed szülte,
emlék kép által szolgáltatott értéked…
Féltékenység káröröm
emberi érzések a tapasztalásod útján,
szerepbe zárt érzéseddel ismételve
önmagad hiányát…
S mert sosem ismered fel – mi hiányod
belső kényszerrel ismételve – érzésed az úton…
Kényszered poklod megélve emberi létedbe
s belül felemésztve téged az érzése
mit társadra vetítve – szerep játékod lényege,
s mi létezik ezen az érzésen túl dualitásod kényszere…
S ha túl jutsz mind ezeken az érzéseken rájössz
semmi más csak szereplőd kényszere
mi itt a földön szerepbe zárja lelked..
S érzés – mit megtanulva
földön pokol s a kényszer a féltékenység,
az az érzés – hol szétszakított részed
s részeid energia hiányt gerjesztve benned,
Önképed nélkül tükrözve
s tükrödként a másikra (párodra) vetítve
hiányodból fakadó érzésként kényszered…
Önmagad nem meglátva
önértékként kívül keresve
a hiányod – ítéleted magad felett,
s érzése mivel megismerhetted…
S jóváírásod ítélet mentesen
kényszer és szerep nélkül valódi lét érzésed,
egészként megszülve életed……

Avatar

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük