Féltékenység, káröröm – emberi érzések a tapasztalásod útján ….

Irányítani próbálod a dolgokat
és az érzelmeidet elnyomod..
Ezen az állapoton
csak a sérült részeid
felszabadításán keresztül
juthatsz tovább…
Ez a rész, a fájdalom elengedésével,
s valódi belátásával történhet meg…
Ezek a sérült részek újra generálják
azokat a szerepedből fakadó
cselekvés sorozatokat,
ami mindig abba a körbe pörget téged
hol tehetetlen vagy….
Az értéked magadhoz vételével
és az értéked megismerésével
feloldhatod ezt az ismétlődést,
mi ciklikusan mintáid rovásába
integrálja érzéseid…
A valódi felszabadulásod úgy születhet meg,
ha elfogadod a környezeted által generált
változásokat…
Mégis önmagad elfogadásával
és érzéseid felszabadításával,
tudatosan másképp alakítod
érzéseid folyását…
Felismered és elengeded,
megértve már benne
és benned múltad..
S jóváírásod – a szereplőd ..
A Te életed csak rólad szól,
ha ezért vállalod a felelősséget…
A múltad megismerése által
célba juthatsz,
s elérhető érzésed a valódi szerelem..
Ezen az úton végig kell menned
részeid felszabadításával…
Női részed sérült mintáinak
a feloldásával,
egészként élve életed…
Maradj mindig középpontodban…
S onnan fájdalom nélkül oldódhat
belső folyamatod,
mire tanított a magány….
Hisz magányban éltél társsal
és társ nélkül is…
A céljaid megvalósításában
segített ez az érzés..
A belső folyamataid
és érzéseid tükröződésében,
a folyó érzésed szülte
emlékkép által szolgáltatott értéked…
Féltékenység, káröröm…
Emberi érzések a tapasztalásod útján…
Szerepbe zárt érzéseddel ismételve
önmagad hiányát…
S mert sosem ismered fel
mi a hiányod,
belső kényszerrel ismételve,
az érzésed..
Az úton kényszered poklod
megélve emberi létedbe,
s belül felemésztve téged az érzése..
Mi társadra vetítve
szerep játékod lényege,
S mi létezik ezen az érzésen túl
az dualitásod kényszere…
S ha túljutsz mindezeken
az érzéseken, rájössz,
semmi más csak szereplőd kényszere
mi itt a földön szerepbe zárja lelked..
S érzés, mit megtanulva,
földön pokol a kényszer…
A féltékenység az az érzés,
hol a szétszakított részed(id)
energiahiányt gerjesztve benned
s önképed nélkül tükrözve,
tükrödként vetítve a másikra(párodra),
hiányodból fakadó érzésként..
Kényszered,
Önmagad nem meglátva,
önértékként kívül keresve,
a hiányod…
Ez az ítéleted magad felett,
s az érzése mivel megismerhetted…
S jóváírásod ítéletmentesen
kényszer és szerep nélkül,
valódi létérzésed
egészként megszülve életed……

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük