Irányítani próbálod a dolgokat,
s az érzelmeidet elnyomod..
Ezen az állapoton
csak a sérült részeid
felszabadításán keresztül
juthatsz tovább…
Ez a rész, a fájdalom elengedésével,
s valódi belátásával történhet meg…
Ezek a sérült részek,
újra generálják
azokat a szerepedből fakadó
cselekvés sorozatokat,
mi mindig abba a körbe pörget téged
hol tehetetlen vagy….
Az értéked magadhoz vételével,
s értéked megismerésével
feloldhatod ezt az ismétlődést..
Mi ciklikusan mintáid rovásába
integrálja érzéseid…
A valódi felszabadulásod úgy születhet meg,
ha elfogadod a környezeted által generált
változásokat…
Mégis önmagad elfogadásával
és érzéseid felszabadításával,
tudatosan,
másképp alakítod érzéseid folyását…
Felismered és elengeded..
Megértve már benne és benned múltad..
S jóváírásod – a szereplőd ..
A Te életed csak rólad szól,
ha ezért vállalod a felelősséget…
A múltad megismerése által
célba juthatsz,
s elérhető érzésed a valódi szerelem..
Ezen az úton végig kell menned
részeid felszabadításával…
Női részed
sérült mintáinak a feloldásával,
egészként élve életed…
Maradj mindig középpontodban…
S onnan fájdalom nélkül oldódhat
belső folyamatod,
mire tanított a magány….
Hisz magányban éltél társsal
és társ nélkül is…
A céljaid megvalósításában
segített ez az érzés..
A belső folyamataid
és érzéseid tükröződésében,
a folyó érzésed szülte emlékkép által
szolgáltatott értéked…
Féltékenység, káröröm…
Emberi érzések a tapasztalásod útján…
Szerepbe zárt érzéseddel ismételve
önmagad hiányát…
S mert sosem ismered fel, mi hiányod,
belső kényszerrel ismételve, érzésed..
Az úton kényszered
poklod megélve emberi létedbe..
S belül felemésztve téged az érzése,
mi társadra vetítve, szerep játékod lényege…
S mi létezik ezen az érzésen túl,
dualitásod kényszere…
S ha túl jutsz mindezeken az érzéseken,
rájössz,
semmi más, csak szereplőd kényszere,
mi itt a földön szerepbe zárja lelked..
S érzés, mit megtanulva földön
pokol a kényszer…
A féltékenység az az érzés,
hol a szétszakított részed(id)
energiahiányt gerjesztve benned,
s önképed nélkül tükrözve
tükrödként vetítve a másikra(párodra),
hiányodból fakadó érzésként..
Kényszered, Önmagad nem meglátva,
önértékként kívül keresve, a hiányod…
Ez ítéleted magad felett,
s érzése mivel megismerhetted…
S jóváírásod ítélet mentesen,
kényszer és szerep nélkül
valódi lét érzésed..
Egészként megszülve életed……
