Ebben a helyzetben – a dolgok irányítása
és érzelmeid elnyomása az,
amin csak a sérült részeid
felszabadításán keresztül juthatsz tovább…
Ez a rész – a fájdalom elengedésével
s valódi belátásával történhet meg…
Ezek a sérült részek,
újra generálják
azokat a szerepedből fakadó
cselekvés sorozatokat,
mi mindig abba a körbe pörget téged
hol tehetetlen vagy….
Az értéked magadhoz vételével
s értéked megismerésével
feloldhatod ezt az ismétlődést,
mi ciklikusan mintáid rovásába
integrálja érzéseid…
A valódi felszabadulásod úgy születhet meg
ha elfogadod,
a környezeted által generált változásokat…
Mégis önmagad elfogadásával
és érzéseid felszabadításával,
tudatosan, másképp alakítod érzéseid folyását…
Felismered és elengeded,
megértve már benne és benned múltad..
S jóváírásod – a szereplőd ..
A Te életed csak rólad szól
ha ezért vállalod a felelősséget…
A múltad megismerése által célba juthatsz
és elérhető érzésed – a valódi szerelem..
Ezen az úton végig kell menned
részeid felszabadításával…
Női részed sérült mintáinak a feloldásával,
egészként élve életed…
Maradj mindig középpontodban,
s onnan fájdalom nélkül oldódhat
belső folyamatod, mire tanított a magány….
Hisz magányban éltél,
társsal és társ nélkül is…
A céljaid megvalósításában
segített ez az érzés..
A belső folyamataid
és érzéseid tükröződésében,
a folyó érzésed szülte
emlékkép által szolgáltatott értéked…
Féltékenység, káröröm…
Emberi érzések a tapasztalásod útján…
Szerepbe zárt érzéseddel ismételve
önmagad hiányát…
S mert sosem ismered fel mi hiányod,
belső kényszerrel ismételve érzésed
az úton kényszered..
Poklod megélve emberi létedbe
s belül felemésztve téged az érzése,
mi társadra vetítve szerep játékod lényege…
S mi létezik ezen az érzésen túl
dualitásod kényszere…
S ha túl jutsz mindezeken az érzéseken,
rájössz, semmi más,
csak szereplőd kényszere
mi itt a földön szerepbe zárja lelked..
S érzés, mit megtanulva
földön pokol a kényszer…
A féltékenység az az érzés,
hol szétszakított részed(id)
energiahiányt gerjesztve benned
s önképed nélkül tükrözve,
tükrödként vetítve a másikra (párodra)
hiányodból fakadó érzésként kényszered…
Önmagad nem meglátva,
önértékként kívül keresve a hiányod…
Ez ítéleted magad felett,
s érzése mivel megismerhetted…
S jóváírásod ítélet mentesen
kényszer és szerep nélkül
valódi lét érzésed,
egészként megszülve életed……
