Révbe érhetsz, ha fényben nézed a sötétséget – a sötétséged, mi ugyanúgy részed…

Mit vársz…?
s mit kérsz…?
s mit mond szíved minderről?…
S miért játszottál mégis,
egod hajtva és szívedtől távol élve…
Érzéseidben megélve
részben részként az Egész helyett…
Most, hogy szíved megszólítottad
és figyelmed reá fordítottad,
fordulhat vele életed
sorsod terve és kereke..
Ha meglátod múltadban a tanítót,
s a diákot ki végig járta..
Magányában,
önmagában gyártva a magányt,
mi fókusz képpé válva
belőle tükröződött és tanított..
Tanítóvá válva, szerepében magányként,
s mindenként, mit értékében jelenthet…
Szóban és szívben
más értékben megfogva,
a megfoghatatlan részed…
Mi most szíved értékében felismerve,
csak egy részed,
mi benned él
és végtelenségedben kísér…
Aminek meg kell történnie,
az meg fog történni…
Hiábavaló elfutnod,
önmagadtól eltávolodnod…
Hisz mindig menekültél önmagad elől,
s másra vetítetted a tettes szerepét…
Menekültél valamitől,
ami jót hozhatott volna…
Önmagad döntve,
beleragadva a múlt illúziójába..
A múlt sémájába
a biztonság illúzióját gyártva…
Rémeidet magad hoztad létre..
S most nincs más dolgod
csak értékeld át,
s nézd meg jobban…
S mit látni fogsz rémek helyett,
az a szabadságod és a szabadulásod
hová rémeid vezettek..
Kik neked valójában
fényként világították be
az utat, mit megtettél,
s általuk ideértél…
Révbe érhetsz
ha fényben nézed a sötétséget,
a sötétséged, mi ugyanúgy részed…
Mit elképzelsz
valósággá válhat szívben,
szívből jövő lehetőségként…
Fejben múltként, szerepben,
szereplőként ismételve amit már tudsz…

Szeretettel Péternek..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük