Ha véget ér egy kapcsolat,
igazából nem azt bánjuk emberként
s szereplőként élve,
amit érzéseinkben osztozva
a képünkben élő érez..
Hanem a fejlődési úton
az elágazási pontnál járva,
a múltunk emlékképpen
emlékbe kapaszkodva elvárásként,
képben bennünk él…
Ha éreznéd Lényed szeretetét,
vajon számodra szakadás lenne e
mi szeretetben s békében benned él tovább…
Nem pörgetve önmagad ellen
játszmában, szereplőként…
Vajon tudod e kép nélkül
elképzelni s érezni,
mit szereplődtől vártál…?
S nem jött soha,
hisz valójában sohasem találkoztatok..
Illúziód világa, mi összekapcsolt..
S tükörvilágba vetült rád mindaz,
mi már múlttal múlhat…
Ha ölelsz,
kit ölelsz s mit érzel.. ?
Hisz benned születik
ölelésedben az érzésed..
S bálványodba helyezed imád,
s imádva bálványod
érzésedben nincs viszonzás..
Hisz elvárásod
bálványként képed,
s délibábod utol nem éred…
S gondolatod, bálványként képed vetíti,
s érzéseidet elvárásaid szülik..
Játszmában rekedve nincs változás,
s Jelenbe éled múlttal s múltban, mi bánt…
