Ha véget ér egy kapcsolat igazából nem azt bánjuk
emberként – s szereplőként élve
mit érzéseinkben osztozva a képünkben élő érez,
hanem a fejlődési úton
az elágazási pontnál járva múltunk – emlék képpen
emlékbe kapaszkodva – elvárásként képben bennünk él…
Ha éreznéd Lényed szeretetét
vajon számodra szakadás lenne – e
mi szeretetben s békében benned él tovább,
nem pörgetve önmagad ellen
játszmában szereplőként…
Vajon tudod e – kép nélkül elképzelni
s érezni – mit szereplődtől vártál…
S nem jött soha – hisz valójában sohasem találkoztatok
illúziód világa – mi összekapcsolt,
s tükör világba vetült rád mind az – mi már múlttal múlhat…
Ha ölelsz – kit ölelsz s mit érzel
hisz benned születik ölelésedben az érzésed..
S bálványodba helyezed imád
s imádva bálványod – érzésedben nincs viszonzás..
Hisz elvárásod bálványként képed
s délibábod utól nem éred…
S gondolatod bálványként képed vetíti
s érzéseidet elvárásaid szülik,
játszmában rekedve nincs változás
s Jelenbe éled múlttal s múltban – mi bánt…
