Tudod az utat a fénybe
az igazságot mégsem látod,
mert az önmarcangolás
felesleges élménye
más útra tereli gondolatodat…
Ez az út, nem a Fény útja…
Nincs hibás, nincs menekülés,
csak belátás és döntés…
Mindenki önmagáért felel…
A teremtéseid következményeit vállald…
A jelenben az elvárásaidat engedd el,
és hagyd, hogy az megvalósuljon…
Fényedre árnyékot vet,
a megkövesedett
viselkedés minták ismétlése…
Álmodod az életet,
nem éled…
A jelenben érezd életed,
s élvezd a pillanatot…
öröm = önérték…
Emberi fogalmak, emberi szavak..
Emberi tettek és emberi gondolatok…
Utatok meghatározó érzésétől
távol lévő küszöbötök…
S távolság által élve,
messze a kilátás…
Mi valóságotokat élve
megjeleníthető…
Téted, elvárásod,
különbséged, gondolatod….
Mások gondolatai által cselekvő,
s a jelen realitását,
önmagát megtagadó, meddő,
jövő kép nélküli, süket Jelenlét..
A torzó ki vagy, már nem önmagad…
Keserű játékban teremtett lény,
ki gyötör s legfőképp önmagát…
Maga lesz,
örök hű társa s hóhéra…
Süket fülekre talál
a zavart elme panasza,
holott a segítség, már régesrég tied…
Örök hóhéroddá válsz
s elítéled önmagad..
Akkor mikor mások,
már nem ítélnek meg…
Élet örömöd a szenvedés…
Nem látod az élet lényegét,
hogy életed megváltója is Te vagy…
S még a szív dobog,
szeresd Önmagad…
Semmi sem a mi birtokunk,
csak a szeretet…
Ha nem tudod szeretni Önmagad,
nem tudsz szeretni…
S a szeretet is csak illúzió,
s a lét eltakarja lényegét..
S a korlátolt jelen,
korlátolt jövőt szül…
S a szív öröme helyett
a fájdalmat választja,
ki balga és süket….
Barátnőm Németh Natalia közvetítése..